zenék:
- Menj ki, most! - ordítottam rá. Felállt, felém fordult, elröhögte magát aztán odajött és megpuszilta az arcom. Még kuncogott egyet majd becsukta maga után az ajtót.
Reggel nagyon nehezen keltem fel. Na meg persze az ágy se volt valami kényelmes. Az első gondolatom a tegnap estére terelődött vissza. Lehet, hogy mégsem kellett volna így bánnom vele, hiszen tényleg együtt vagyunk... még. Ránéztem a telefonomra ami a mellettem lévő kis éjjeliszekrényen pihent. Nem sokkal múlt kilenc óra. A reggelimet tízre hozzák és tizenegy után lehet csak látogatóm. Csodás. Még két órát kell várnom, amíg bejöhet valaki a nővéren vagy az orvoson kívül. Ezért úgy döntöttem, hogy inkább visszaalszok, ami nem ment egy könnyen, na de mindegy.
Ajtókopogásra keltem fel. Még mielőtt bármit mondhattam volna benyitottak és egy nővér jött be a reggelimmel.
- Jó reggelt! -mosolygott rám.
- Önnek is! - próbáltam én is mosolyt erőltetni az arcomra de nem igazán sikerült annak. Inkább egy grimasz lett belőle. Miután megetted látogatód lesz. És mivel tizenegyig nem lehetne, ezért nem kéne ezt majd elmondani az orvosnak, jó? - kérdezte a nő miközben kicsit félve nézett rám.
- Persze! - vágtam rá egyből -De ki jön? - tettem fel a kérdést mivel egyértelműen látszott, hogy nem mondta el volna magától.
- Valami fiú... Helyes fiú. - válaszolt mosolyogva majd elém rakta a tányért amin a reggeli volt és jó étvágyat kívánva kiment a szobámból. Gyorsan be is faltam a két darab lekváros kenyeremet és már jött is vissza a nővér a tálcáért. Kiment, de be se tudta csukni az ajtót, mert már egyből jött a titokzatos vendégem.
Beszéltek pár szót majd a nővér végleg elment és az ajtón Harry jött be az én legnagyobb örömömre.
- Szia. - köszönt kicsit feszülten majd leült a mellett lévő székre.
- Jó reggelt. - próbáltam mosolyogni, de az ő feszültsége miatt nem nagyon tudtam. Miután félénken ránéztem -ő a padlót bámulta és a kezeivel szórakozott- sóhajtottam. - Ne kímélj! - mondtam szinte már nevetve majd a takaróm csücskét kezdtem el tekergetni.
- Elena... Holnap.. Holnap lesz egy koncertünk. - nézett óvatosan rám mire én is ránéztem.
- És ez miért rossz? - mosolyogtam értetlenül rá.
- Ez egy különleges koncert lesz. Párizsban. - ahogy kiejtette az utolsó szót nekem elkerekedtek a szemeim. Mosolyra húzódott a szám majd felé fordulva megöleltem.
- Hiszen ez nagyon jó!
- Nem El.. Öt napra megyünk. Én addig nem bírom ki nélküled. Ráadásul te itthon szenvedsz. Én úgy nem tudok bulizni. Plusz mostanában minden nap látlak. Ez.. Ez így nem lesz jó. - húzódott el és újra lehajtotta a fejét.
- Majd csak kibírom. - mosolyogtam óvatosan rá - És neked ez a kötelességed... és a munkád is szóval muszáj menned. - miután befejeztem a mondatot egy kicsit csendbe maradt, de aztán hirtelen felcsillant a szeme és rám vigyorgott, megmutatva gyönyörű fehér fogait és azokat a cuki gödröcskéket.
- Gyere velem! - mondta felbátorodottan.
- Harry ezt te sem gondolhatod komolyan. Több okom is van, hogy miért nem tudnék menni. Első például, hogy kórházban vagyok és leszek is egy darabig...- hadartam el neki gyorsan, habár inkább mindent elhajítva mentem volna el vele Párizsba.
- Megoldom! Mindent elintézek, Gyönyörűm! - a becenevem hallatán kicsit elpirultam, de miután Harry felállt gyorsan a székből, odahajolt hozzám, egy puszit nyomott a szám sarkába, még jobban elpirultam.
- Ígérem jó lesz! - fogta meg a kezem.
- Köszönöm. - mondtam egy kis csend után.
- Igazán nincs mit, Édes. Ezt inkább csak én köszönhetném meg, hogy eljössz.-mosolygott rám. De nem tudta, hogy mire gondolok igazából.
- Nem Harry... Most nem erről beszélek, hanem a múltkoriról. -kicsit összeráncolta a szemöldökét majd leült az ágyamra és úgy folytattam. - Tudod, ha nem veszünk össze, akkor valószínű, hogy nem is ájulok el és akkor nem tudták volna, hogy cisztám van. Talán akkor nagyobbra is nőhetett volna és akár még...-folytatni akartam de az én göndöröm félbeszakított.
- Ne Elena! Nekem még mindig bűntudatom van amiatt. Biztos, hogy észrevették volna vagy... -nem tudta befejezni, mert rájött, hogy igazam van és lehajtotta a fejét. - Sajnálom. -suttogta az orra alatt.
- Nincs mit sajnálnod Harry. -felemeltem a fejét és belenéztem a gyönyörű szemeibe. Kicsit félénken, de mégis bátran közeledtem a szája felé. Harry se habozott. Miközben a számat nézte megfogta a derekamat és ő is közelített. Végül a szánk találkozott egy hosszas csókba. Bal kezét felemelve az ágyról, az arcomra rakta és elkezdte simogatni azt a hüvelykujjával, de aztán a csókunk egy kicsit elnyúl és Harry nyelve bejutást kért, amit meg is adtam neki egyből. Mindkét kezemet ráraktam a tarkójára, de aztán az egyiket óvatosan csúsztattam bele a hajába. Derekamról a vállamra csúsztatta a kezét és óvatosan hátradöntött az ágyon majd befeküdt a szétnyitott és behajlított lábaim közé. Kicsit előretolva ágyékát az enyémnek szorította, ami egy erőteljes nyögést váltott ki belőlem majd ezzel egy időben erősen meghúztam azokat a lélegzetelállító fürtöket. Egy idő után elvált ajkaimtól, felegyenesedett és mindkét kezével elkezdte oldalról előrehúzni azt az egyetlen anyagot ami most fedte a meztelen testemet. Én is kicsit felültem és a nyakamnál kikötöztem azt a kis csomót és Harry egyből le is vette rólam majd lehúzta magáról a pólóját és alaposan végigmért. Megnyalta a száját és két kezét rávezette a melleimre majd közel hajolt a fülemhez és belesuttogott.
- Gyönyörű vagy, Gyönyörűm! -elpirultam és oldalra fordítottam a fejemet, de feleslegesen, mert Harry szinte azonnal visszafordította az államnál. - Imádom, amikor elpirulsz. -suttogta újra a fülembe és egy puszit adott a fülem mögötti részre. Aztán hirtelen elhúzódott tőlem és kissé idegesen nézett rám. - Basszus! Nincs nálam óvszer! -szitkozódott.
- Nem baj. -mosolyogtam rám mire ő értetlenül nézett rám. - Bízok benned Harry!
- Én viszont nem bízok magamban, Elena. És még egy ideig nem akarok gyerekeket... De ne vedd úgy.. mert.. mert én majd azt akarom, hogy együtt neveljük a sajátjainkat. - a végét már a fülembe mormolta és közben a mutatóujjával simogatta az arcomat. Az utolsó mondattól könnyezni kezdtem és nagyon meghatódtam. El sem hiszem, hogy ilyet mondott. Szeret. Mindennél jobban. És én ezt nem viszonoztam neki eléggé. Nálam ő sokkal jobbat érdemel.
- Akkor most csak én foglak kényeztetni. Ha akarod a nyelvemmel, ha akarod a kezemmel... de ha úgy akarod akkor mindkettővel. - nézett a szemembe ás húzta perverz mosolyra a száját.
- Harry.. -mosolyogtam és közben elkezdett lángolni az arcom. - Lehet, hogy mégse kéne. -néztem a szemébe egy rövid csend után. Ő még mindig a lábaim között feküdt és engem figyelt.
- Elena. Ne csináld ezt velem, légyszíves. - nézett közénk és becsukta a szemeit.
- De hiszen nem is akartunk semmit csinálni... vagyis...-pirultam ismét bele a gondolatba, hogy én és Harry végre együtt lehetnénk. De nem! Most nem. Ráadásul egy kórházba vagyok és bárki bejöhet...
- Elmegyek veled. -mosolyogtam rám és mivel még mindig csukva voltak a szemei ezért az állánál fogva felemeltem a fejét.
- Azt hittem, hogy az előbb ez a témát már letudtuk. -vigyorgott rám.
- Nem Harry. -kuncogtam.- Azt még nem mondtam, hogy beleegyezek.
- De most már mondtad, szóval nincs több esélyed visszafordulni! -tette fel a mutatóujját mire én gyorsan a fogaim közé vettem azt és elmosolyodtam.
Ekkor kopogott valaki és Harry egyből kimászott az ágyból mire én magamra húztam a takarómat. Benyitottak és a göndörke éppen abban a pillanatban kezdte felhúzni a nadrágját.
- Szia Elena! Bocsi hogyha zavarok, de... -jött be, hála az égnek Niall az ajtón és ahogy meglátott minket tágra nyitott szemekkel nézett majd elfordult az ajtó felé.- Úgy látom, hogy igen. Bocsi, de sietnétek? Épp, hogy anyukás előtt beértem. -kuncogott az ajtó fele azzal a cuki ír akcentussal.
- Visszafordulhatsz. -vigyorogtam felé. -Már felöltöztünk. -mondtam miután tényleg felöltöztünk.
- Remek. -fordult vissza és vigyorogni kezdett miközben Harryt nézte.
- NEM! Nem Niall! Nem történt meg... az..- mondta szinte ordibálva Hazza mire én csak felröhögtem.
- Nem is mondtam semmit! -tette fel kezeit védekezésképpen, de azért a -képzeletbeli- bajsza alatt vigyorgott mint egy tejbetök.
- Mintha csak Louis lennél komolyan. - kuncogtam és a szám elé raktam a kezem.
- Hallottam ám! -rontott be Lousi. -És ezt sértésnek veszem, mert én nem csak vigyorogtam volna! -ült le az ágyra, de aztán hirtelen felnézett kikerekedett szemekkel és felugrott arról.- Te megcsaltál! -fordult Harry felé és sértődöttet játszva a mutatóujját Hazzára emelete. Végül még többen rontottak be. Egy szempillantás alatt a szobámba volt a One Direction összes tagja. El sem akartam képzelni, hogy mi lehet a kórház előtt vagy épp a folyosókon.
- Harry.. Nem lesz ebből nagy gond? -fordultam kicsit rémülve felé.
- Mégis miből lenne gond? -mosolygott halványan majd leült mellém.
- Hát, hogy itt vagytok...mindannyian. -kezdtem el tekergetni a takaró csücskét.
- Nem. Tele van a kórház előtti rész directioner lányokkal de nem. -vigyorgott rám Liam.- Nem lesz baj.
Nehezen, de végül belenyugodtam. Nagyjából fél óra múlva bejött anya is és miután kimentek a fiúk beszéltünk egy kicsit és megnyugtattam, hogy nincs semmi bajom, kiment és visszajöttek a fiúk. Zayn és Niall hozott nekem héliumos lufit amire az volt írva, hogy "Jobbulást!" -ezt Liamtől kaptam- a másikra pedig az, hogy "Sokat egyél!" -ezt pedig Nialltől-. Hát igen. Ki más hozott volna egy ilyen lufit egy kórházba egy betegnek, mint Niall. Ezért is imádom annyira. A lufikért két puszit és egy ölelést kapott mindkettő. Louis és Zayn virágot hozott nekem amit szintén megköszöntem, két puszival és egy-egy öleléssel. Harry csokit és egy nyakláncot hozott nekem. Ő nem csak ölelést kapott, hanem egy csókot is, ami egy kicsit elhúzódott és persze Louis egyből közbeszólt, hogy ezt majd otthon, de igazából nem is tudom, hogy miért adtam neki csókot, amikor nem is járunk meg semmi egyéb, de mindegy.
***
Végre eljött az utolsó nap is a kórházban. Már nagyon untam, még úgyis, hogy anya, Liam meg Jeremy is sokszor bent volt, na meg persze a fiúk is sokszor bejöttek, meg külön Harry is. Anyával mindent összepakoltunk és már csak az orvosra vártunk, hogy behozza a zárólapot, aláírjam és hazaengedjen.
Körülbelül 10 perc múlva meg is érkezett és már mentünk is. A folyosón Harryék vártak minket. Én gyorsan odamentem hozzá, megöleltem majd elvette tőlem a bőröndöt és átölelve a derekamat mentünk a bejárta és egyben kijárat fele. Ott megálltunk egy percre míg a testőrök odajöttek, megbeszéltük, hogy amilyen gyorsan csak tudunk, megyünk a kocsihoz.
A testőr elvette a cuccunkat és én még jobban magamhoz ölelve a göndörkét, iramodtam neki a nagy tömegnek. Ahogy kinyílt az ajtó egyből hangosabb lettek a sikolyok, az ordibálások és a fiúk neve, ahogy ordibálták azokat. A kis "folyosón" -amit csináltak nekünk útközben-, csak úgy kattogtak a fényképezőgépek és egyéb pillanatmegörökítő eszközök. Előttünk Louis és Zayn ment, Niall egy kicsit lemaradva, de mellettem jött és hátrapillantva észrevettem ahogy Liam kíséri anyát egy testőrrel a másik oldalával. Én csak egy hálás mosolyt küldtem Liam felé és elsuttogtam egy halk köszönömöt mire ó csak egy aprót bólintott és elmosolyodott. Mikor odaértünk a kocsihoz egyből kinyitották az ajtaját és be szálltunk.
Először hozzánk mentünk majd elköszönve a fiúktól és megköszönve, hogy elhoztak minket, elmentek.
Felbaktattam a szobámba a nagy bőrönddel. Útközben köszöntem Liamnek és elmentem gyorsan megfürödni majd anya szólt, hogy menjek vacsorázni, így miután felvettem a "pizsim" -ami egy francia bugyiból és egy bő pólóból állt, amit még régebben Harrytől csórtam, de igazából csak azért mert náluk aludtam és amibe aludtam volna azt leöntöttem ezért kaptam tőle- majd lementem gyorsan és miután megvacsiztam, felmentem és álomra hajtottam a fejem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése