Ehhez a részhez hoztam zenéket is de lehet hogy a későbbiekben is előfog majd fordulni :)Na de nem is dumálok tovább :) 1zene 2zene
Jó olvasást! ;)
Másnap reggel elég rosszul keltem. Fáradt voltam és még arra se volt erőm, hogy kinyissam a szemeimet. Végül az oldalamra fordulva ránéztem az éjjeliszekrényen pihenő órára ami még csak negyed 8-at mutatott. Fáradtan nyögtem egyet majd kikászálódtam az ágyamból és a fürdőm felé vettem az irányt.
A tükörbe félve néztem bele. A tükörképemtől egy kicsit megijedve fordultam el és eldöntöttem, hogy gyorsan lezuhanyzok és már indulok is az új munkahelyemre.
Megszabadultam pizsamámtól ami most csak annyi volt hogy levettem a nadrágomat mert másra már nem volt erőm.
Bemálltam a zuhanyrózsa alá és megnyitottam a csapot. A langyos víz kellemesen fojt végig elfáradt és nyúzott testemen. Miközben a tusfürdőt kentem szét testemen elgondolkoztam azon amit tegnapelőtt beszéltünk Harryvel. Mindig Ő. Nem hiszem el. Este is vele álmodtam. Még ott se hagy békén. De tegnap nem is keresett. Most akkor végleg összevesztünk? Vagy megint elutazik, nem ad magáról 2 hétig életjelet és utána mintha nem történt volna semmi, folytatjuk ott ahol abbahagytuk? Hát nem! Ha megint ez fogja csinálni akkor már tényleg nem fogom megadni magam.
Gondolatmenetem végére végeztem a testem lemosásával is ezért kijöttem, törölközőt tekertem magam köré majd kimentem a szekrényemhez és kiválasztottam a ruhámat.Gyorsan megtörölköztem és bele is bújtam a ruhámba.
Mire elkészültem a hajammal és a sminkkel is már majdnem háromnegyed 8 volt, ezért lesiettem a lépcsőn és mivel senkit nem láttam lent ezért gondoltam, hogy még mindenki alszik, hagytam egy üzenetet anyának, hogy megkaptam az állást és ma 8-kor kezdek is ezért elmentem.
Felkapva kulcsomat rohantam ki az ajtón és szinte futottam a Starbucks ajtajáig. 8 előtt pár perccel értem oda. Bementem, felvettem a kis kötényt és már be is állhattam a pult mögé, hogy felvegyem az első rendelésemet.
- Mit adhatok? - tettem fel a kérdést - mosolyogva, mivel muszáj volt így - egy 20-30 éveiben járó hölgynek.
- Egy Cappuccinot elvitelre szeretnék, köszönöm. -mondta majd megfordult és elindult, de utána szóltam.
- Várjon! A nevét kérném! - meghallotta, mert megfordult és bocsánatot kérve elmondta a nevét én pedig ráírtam egy pohárra és leadtam a rendelését.
Miután kész lett a kezembe kaptam, én pedig odaadtam Ed-nek aki a neveket ordibálta. Azonban a kávéért nem csak a hölgy jött, hanem jött vele egy napszemüveges srác- a fejére csukját húzott -, akivel az asztalán ültek. Kicsit se volt feltűnő, tényleg. Viszont nekem túl ismerős volt a kapucni alól kilógó barna kócos tincsek.
- Louis? - förmedtem rá amikor megláttam azt a - szinte - tökéletes orrformát amilyet még szerintem életembe nem láttam. És ennek most vettem igazán jó hasznát.
- Elena? - kérdezett vissza miután lejjebb húzta a napszemüvegét.
- Louis! Gyere már! - szólt rá a nő. Louis közelebb jött belenézett a szemebe majd elsuttogott egy "gyere át és beszéljünk"-öt majd elmentek. Bólintottam és folytattam a munkát.
Munka után gyorsan hazamentem és bekapcsolva laptopomat egyből kutakodtam egy kicsit az eladó vagy kiadó lakások között ami lehetőleg nem a környéken van.
Nagyjából fél órát ülhettem a gép előtt. Végül rávettem magam, hogy felöltözzek és elinduljak Louisék felé.
A házuk elé érve kicsit tétovázva de aztán bekopogtam. Nem várt személy fogadott.
- Szia Elena! - köszöntött mosolyogva Gemma, Harry nővére.
- Öööhhm.. Szia Gem. Mit keresel itt? - kérdeztem kicsit megszeppenve.
- Gyere be, majd a bent elmondom. A fiúk már nagyon vártak! - mondta kicsit visszafogottan. Várjunk.... fiúk?? Itt vannak a többiek is?? - ijedtem meg, de a barátnőm már húzott is be a házba a kezemnél fogva. Még a cipőmet se tudtam levetni. Olyan hirtelen történtek a dolgok... hirtelen a nappaliban találtam magam 6 ijedt szempárral majd Gemma leültetett az egyik egyszemélyes fotelba és ő is helyet foglalt a többiek között.
Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak ezért csak lehajtott fejjel babrálni kezdtem az ujjaimmal. Harryvel azóta most találkoztam először és elég ideges volt azért belül amiért nem is keresett. Végül eldöntöttem. Ez lesz a téma.
- Miért nem hívtál? Azt hittem legalább annyit jelentek neked, hogy megkérdezed, hogy esetleg nem faltak-e fel a pókok a sarokban amíg aludtam mivel aztán reggel ott ébredtem mozdulatlanul és... - akadtam ki mire kicsit már erőre kaptam, de Liam félbeszakított.
- Na jó akkor mi megyünk is. - állt fel. - Indulás! - suttogta oda a többieknek miközben indult kifelé.
- Elena azért mondjuk te is kereshettél volna.. - mondta rám emelve a tekintetét majd végül mindenki kiért a nappaliból és csak ketten maradtunk. - És ez mind nem történt volna meg, hogyha.. -kezdte volna, de félbeszakítottam.
- Hogy nem csókolsz meg, ha nem kezdesz el vetkőztetni, ha nem érdekelt volna téged , hogy mi a bajom. Szóval ez mind a te hibád. - akadtam ki.
- Azért ez nem igaz! És bocs, hogy törődök veled! - szólt vissza felemelt hangnembe majd felállt.
- Micsoda nem igaz? Az, hogy megcsókoltál? - tettem fel röhejesen a kérdést mire ő is felállt és közelebb jött.
- Az, hogy megcsókoltalak. - fojtatta.
- Az, hogy elkezdtél levetkőztetni? - léptem előre egyet majd lehajtottam a fejem és kicsit elpirultam.
- Az, hogy levetkőztettelek. - ő is lépett egyet felém.
- Az, hogy törődsz velem? - szólaltam meg egy kis csend után. Felemeltem a fejem és ismét közel volt hozzám. Túl közel.
- Mindig és örökké, Elena! Mindig és örökké fogok veled törődni! - sóhajtott majd lehajtotta a fejét és oldalra fordult. - Ma este lesz egy buli... És szeretném ha eljönnél. - emelte fel a fejét majd visszafordult és gyorsan fojtatta. - De persze csak ha akarsz! - mondta kicsit ijedten.
- Értem. Már itt tartunk megint. - fújtam ki a levegőt hosszasan és a cipőmet kezdtem el vizsgálni. - Holnap dolgozom. Nem akarok bulizni és ha nem dolgoznék akkor se mennék, mert tudom, hogy mi lenne a vége. Sajnálom Harry. Viszlát! - fejeztem be és indultam meg az ajtó felé. Az ajtó elé érve egy kicsit vacakoltam a kilincsel mivel nem nagyon kívánkozott kinyílni. -Fenébe! - szitkozódtam majd elkezdtem keresni a közelben a kulcsot.
- Ezt keresed? - jött a kérdés hátam mögül.
- Harry...engedj ki légyszíves! - kértem és egy lépéssel közelebb mentem hozzá, mire lenézett a lábamra és benedvesítette az ajkait. Istenem ettől mindig elvesztem az eszemet! Nem tudtam, hogy mit nézhet a lábamon de már türelmetlenül vártam, hogy ideadja a kézében lévő kulcsot.
- Harry! - szóltam rá újra mire felnézett a szemembe.
- Gyere el velem. Jól fogod érezni magad, ígérem!
- Persze. És ebből megint az lesz, hogy a végén az ágyba kötünk ki és a végén összeveszünk és...- nem hagyta, hogy befejezzem. Persze, hogy megint ezt csinálja. Elegem van már ebből.
- Nem! - vágta rá egyből. - Csak bulizni akarok... - jött még közelebb majd fojtatta - Veled.
- Adamal leszek. Meghívtam vacsorára. - hazudtam és lehajtottam a fejem. Utáltam Harrynek hazudni. Főleg így amikor nem tudom jól csinálni mert akkor mindig rájön.
- Akkor menj. Remélem, hogy megint jól megbasz és azt is remélem, hogy élvezni fogod! Menj hozzá és kurasd meg magad! Hajrá! - szinte ordibált már a végén mire a szavak hallatán legördültek az arcomon az első könnycseppek. - Nesze itt a kulcs! - dobta a lábam elé. - Add át az üdvözletem! És mondd meg neki, ha mégegyszer a szemem elé kerül a saját kezemmel fojtom meg! - ordibálta mire a végére már Louis és Liam sorakozott Harry mögött és Zayn a csuklójánál fogva elhúzta onnan. A könnyeim szinte megállíthatatlanul folyni kezdtek. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ezt mondta. Nem. Ezt még belőle sem néztem volna ki. Végül a lábaim feladták a küzdelmet és összeestem mire mind a két fiú és -az időközben megérkezett- Gemma és Eleanor is odajött hozzám. El szorosan megölelt és simogatni kezdte a hátam nyugtatólag, de ez sem segített megállítani a könnyeimet.
- Sajnálom...- szipogtam - sajnálom lányok... - nem bírtam befejezni. A mellkasom annyira reszketett a sírástól, hogy még a levegőt is nehezemre esett venni.
- Ssssh! - szólt halkan Gemma. - Beszélek vele, de tuti, hogy nem fogja megúszni néhány erős pofonnal az biztos. - mondta majd fel is állt.
- Ne! - szóltam oda neki majd kinyújtottam felé a kezemet, hogy jöjjön vissza.
- Köszönöm El. Most hazamegyek.- mosolyogtam barátnőmre mire aprót bólintott és letörölte a könnyeimet, de feleslegesen mert helyettük egyből újabb és újabb jött. Felálltam és hirtelen erős szúrást éreztem a mellkasomba. A légzés nehezemre esett és sötétülni kezdett minden körülöttem miközben sípolni kezdett a fülem. - Harry! - ordítottam ahogy a torkomon kifért és egyszerre minden elsötétül és elvesztettem a lábam felett az irányítást majd összecsuklott. Még annyit kitudtam venni, hogy Harry hirtelen ott termett és a nevem szólított majd végleg elájultam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése