Sziasztok! :) Meghoztam az új részt. Nagyon nem akarok hozzáfűzni semmit, de azt viszont szeretném elmondani, hogy a blog BEFEJEZETT lesz! Még nem tudom pontosan, hogy mennyi rész lesz, de az biztos, hogy még egy ideig írni fogom mivel igaz hogy nemrég kezdtem el, de máris a szívemhez nőtt. Na nem is csevegnék tovább. :)
A zenék pedig: One Direction - Story of My Life , One Direction - More Than This
Jó olvasást! ;)
Xx Sziszi
- Ez lett volna a negyedik nap. - felelte rövid hallgatás után. Ledermedtem.
- Az... az hogy lehet?- Dadogtam rémülten.
- Elena... nem.. nem biztos, hogy nekem kéne elmondanom. - mondta félve majd elfordította fejét.
- Harry, kérlek. - szóltam neki miközben tekintetét kerestem.
- Elena. Cisztád volt. Megműtöttek. És nem... nem sikerült olyan jól a műtét, ezért kómába raktak pár napig, amíg a tested magától nem gyógyul. Még pár napig aludnod kellett volna, állítólag. - mesélte én pedig tátott szemmel figyeltem gyönyörű szemeit, ami kicsi megnyugvást adott.
- Én... én nem is tudtam. Nem tudtam, hogy cisztám volt. Mekkora volt? Ki tudták venni? - kérdeztem kissé idegesen majd felültem, de olyan gyorsan ültem fel, hogy hirtelen erős fájdalmat éreztem a jobb derekamon mire felszisszentem.
- Elena! - ült fel Harry is. - Jól vagy? - fogta meg a kezemet.
- Nem Harry! Nagyon ..- nem tudtam befejezni mert újra belém hatolt azaz erős fájdalom és szinte sikítottam, de azért kicsit visszafogva, nehogy anya felébredjen.
- Úristen, Elena! -szólt ijedten majd felállt és az ajtóhoz indult. - Szólok egy nővérnek! Azonnal jövök! - mondta idegesen és ki is ment a szobából.
- Harry...- nyögtem a fájdalomtól. Kezemet erősen a derekamra szorítottam és összegörnyedtem az ágy végében.
Pár pillanattal később azonban Harry jött vissza egy nővérrel, ahogy ígérte.
- ... Aztán hirtelen felsikított és a derekára rakta a kezét. Gondolom kifogyott belőle a fájdalomcsillapító. - magyarázta barátom.
- Te jó ég! Mióta nincs benne a tű? - kérdezte felháborodottan ám mégis félve a nő.
- Nem tudom. Nem is vettem észre. - szólt vissza halkan Harry. -Az én hibám, Elena. Sajnálom. - jött oda az ágyhoz és megfogta a kezem.
- Nem Ha..- próbáltam beszélni, de a fájdalom továbbterjedt a derekamtól a hasamig. Torkom szakadtából sikítottam és még jobban összekuporodtam.
- Segítsen már neki! - üvöltötte barátom, a nő felé fordult és megszorította a kezem.
- Kérem, adja ide a kezét! A folyadék nélkül nem fog elmúlni! - szólt rá a nővér mire Harry azonnal kihúzta a kezem és tenyeremet felfelé fordítva odatartotta a nőnek. Ő egyből vissza is dugta a tűt ahonnan kihúztam nem olyan régen. Harry elengedte azt a kezemet majd a nő arra utasította, hogy a másik kezemet is húzza oda neki, amibe egy tűt bökött. A fájdalom csupán pár másodpercig tartott a kezembe, mert ki is húzta a tűt.
Aztán egy ajtócsapódást hallottam meg.
- Elena, kicsim! - szólt anya könnyes szemekkel, habár inkább halkabb ordítás volt.
- Anya - nyögtem halkan.
- Sssshh! Nincs semmi baj! Itt vagyok. - mondta éreztem, ahogy Harry hirtelen elengedi a kezem, de gyorsan egy másik a helyére kerül. Anyáé volt az. Óvatosan kinyitottam a szememet. Anya előttem térdelt és engem figyelt miközben a kezemet simogatta a hüvelykujjával. Féloldalasan rámosolyogtam. Harry felé néztem, aki az ajtó előtt állt és feszesen figyelt engem.
- Kérek mindenkit, hogy menjenek ki! Pihenésre... Sok pihenésre van szüksége. - javította ki magát a nővér.
- Rendben. - szólt anya még mindig engem figyelve. - Szólj ha bármi kell. - állt fel. Aprót bólintottam majd miután betakart, követte a göndörkét a folyosóra.
***
Halk beszélgetésre ébredtem. Valószínűleg az orvos és anya beszélhettek, mivel egy mély hangot és anyum hangját hallottam.
- Igen, valószínű, hogy nemsokára felébred. Magán kívül egy ideig viszont nem engedhetünk be senkit. Nagyon fáradt és kimerült lehet, szóval ha felébredt akkor hamarosan ki kell mennie önnek is. - hallottam az orvos hangját.
- Rendben. Ez természetes. - anyu aggódva válaszolt. Félénken kinyitottam a szemeimet. Mindketten a sarokban álltak az ajtó mellett. Az orvos észrevette, hogy ébren vagyok és odajött hozzám majd elkezdett kérdéseket feltenni és átvizsgálni. Anya az ágy végéből nézte, ahogy válaszolok azokra a kérdésekre amire tudok és ahogy engedelmeskedek az orvosnak. Mint közben kiderült, Dr. Gomeznek kell hívnom. Aztán felcsillant a szemem és megkérdeztem, hogy véletlenül nincs-e valami köze Selena Gomeznek, de aztán hülyének nézett mert az ő állítása szerint nem ismeri Selena Gomezt, nemhogy még köze is lenne hozzá. Egy kicsit kínosan éreztem magam, de aztán kiment és pár percre egyedül hagyott anyával.
- Nyugi kicsim minden rendben lesz! Csak sokat kell pihenned még. - szorította meg finoman a kezem és halványan elmosolyodott.
- Liam? Jeremy? Adam?... Harry? A többiek? - kérdeztem szinte suttogva mert nem voltam teljesen biztos a hangomban.
- Kint ülnek. Mindenki... csak Harry ment haza. - mosolygott óvatosan a válaszomat várva. - Sajnálom.- elfordítottam a fejem és kihúztam a kezem anya kezeiből.
- Aludni akarok. - mondtam miután az oldalamra fordultam.
- Okés. Kint leszünk. - simított végig a kezemen.
Harryt akartam. Ő volt az aki le tudott nyugtatni, bármi is volt. És most nekem az ő nyugalma kellett.
***
Egész nap nem tudtam aludni semennyit. Egyedül voltam és unatkoztam. Néha bejött egy nővér aki gyorsan elvégzett pár vizsgálatot, de rajta kívül nem volt bent senki.
Aztán már szinte teljesen besötétedett. Megkaptam a vacsorámat is. És olyan fél 11 fele bejött valaki. Én háttal feküdtem az ajtónak így nem láttam, hogy ki jött be azon. Reméltem, hogy Harry az. Majd meghallottam egy erőteljes férfias nyögést. Elmosolyodtam. Ilyen hangokat csak az én göndörkém szokott kiadni magából.
- Már hiányoztál. - törten meg a csendet mosolyogva. Megfordultam és csak egy magas alakot láttam. Óvatosan felemeltem a fejem, hogy jobban szemügyre vegyem. De azokat az ellenállhatatlan göndör fürtöket nem láttam. Megijedtem.
- Harry? - kérdeztem félénken, visszafojtott hangon.
- Majdnem. - hallottam, ahogy elvigyorodik. - Adam. És ha jól tudom te még mindig az én csajom vagy, szóval inkább engem kéne várnod, nem igaz? - tette fel az ironikus kérdést és közelebb jött hozzám.
- Adam te... te mit keresel itt? Nem jöhet be senki anyán kívül.
- Bezzeg ha az a kis popsztárocska jött volna ide akkor nem ezt mondtad volna. Milyen kedves vagy Elena. - kacagott.
- Menj ki, légyszíves. - kértem majd visszafeküdtem és elfordultam a másik irányba. Ekkor hirtelen éreztem, ahogy besüpped mellettem az ágy.
- Még mindig irtó jó segged van drágám. - suttogta a nyakamba és végighúzta a kezét a karomon. Gyorsan közénk raktam a takarót, mert még mindig kikandikált a fenekem ez alól a szarság alól.
- Adam! - próbáltam felhúzni a hangomat, több-kevesebb sikerrel.
- Csak egy szavadba kerül, tudod édes. - megint elkezdett kacagni, de már egyre idegesítőbb lett.
Levette a kezét a karomról és becsúsztatta a takaróm alá. A ruhán belül átnyúlt a derekamon és a "bejáratom" felé kezdte levezetni. Én azonnal megfogtam és eltoltam onnan. Kikelni nem tudtam még a gyógyszer miatt de arrébb húzódtam, megfordultam és tiszta erőmből a két lábammal lelöktem az ágyról mire egy hangosat nyögött fájdalmában.
- Menj ki, most! - ordítottam rá. Felállt, felém fordult, elröhögte magát aztán odajött és megpuszilta az arcom. Még kuncogott egyet majd becsukta maga után az ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése