Jó olvasást! ;)
xox Sziszi
- Harry! - ordítottam ahogy a torkomon kifért és egyszerre minden elsötétül és elvesztettem a lábam felett az irányítást majd összecsuklott. Még annyit kitudtam venni, hogy Harry hirtelen ott termett és a nevem szólított majd végleg elájultam.
*Harry szemszöge*
Elborult az agyam, de nagyon. Ordibáltam Elenával amikor nem is ezt érdemelné. Annyi mindenen ment keresztül és szinte én voltam egyedül neki erre most meg ezt csinálom. Undorodom saját magamtól.
Miután Zayn kiráncigált a konyhába és szó szerint leöntött egy jéghideg pohár vízzel - amit most nagyon megérdemeltem- kicsit lenyugodtam.
- Sajnálom Zayn.. - kezdtem el de éreztem, hogy a könnyeim már szinte csípik a szememet, de csak nem buggyannak azok ki.
- Ne Harry. Ne tőlem kérj...- kezdte volna el de valami vagyis inkább valaki félbeszakította.
- Harry! - hallottam egy jó erős, ám mégis gyenge szólítást. Elena!
Rohantam az ajtóhoz, hogy megnézzem mi a baj, de már csak azt láttam ahogy összeesik és a tekintetét utoljára rám szegezve lehunyta szemeit.
- Elena! - ordítottam és odafutottam hozzá. Liamat arrébb löktem és úgy férkőztem be mellé. - Hívja már valaki a mentőket, az Isten szerelmére! - üvöltöttem miközben a fejét a kezembe vettem. -Elena. -suttogtam halkan a nevét, végül legördült az első könnycsepp. Louis a vállamat megszorította majd állt is fel és gondolom a telefonért ment.
Pár perccel később apró mondatfoszlányokat hallottam kiszűrődni a konyhából. Louis hívta a mentőket.
***
Már vagy 2 órája itt ülhetünk. Itt vagyunk mind a heten a kórház folyosóján. Elena anyukája, Emily és Liam bent vannak a kórteremben Elenával, Jeremy pedig nem jött. Mindenki itt ül és nem tudunk semmit sem csinálni. Ez nagyon idegtépő. Hirtelen felénk jött egy középkorban járó ápolónő és El szobájába ment be. Én gyorsan felálltam és odamentem az ajtó elé. Néhány mondatfoszlányt hallottam csak. Elena még nem ébredt fel. Ilyen nincs. Nem hiszem el. És ez mind az én hibám. Csak az enyém.
* Elena szemszöge*
Nyitogatni kezdtem a szememet. Szinte csak sötétség volt. Egyedül az ablakon bejövő kis fény és a mellettem lévő monitor adott fényt a szobában. A kórházban voltam. Kicsit felemeltem a fejemet és körülnéztem. Senki nem volt bent rajtam kívül és egy kicsit féltem. Megpróbáltam felülni de egy kis szédülést éreztem és visszaestem az ágyra. Nagy levegőt vettem és megpróbáltam még egyszer. Óvatosan kihúztam a tűt a kezemből -amiből valami folyadék fojt át a kezembe-, és felálltam az ágyról. Meg kellett kapaszkodnom az ágy mellett lévő székbe, mert megint szédülni kezdtem. Végül ezen is túl jutottam és elindultam az ajtó felé. Óvatosan kinyitottam, hogy ne keltsek nagy zajt és kiléptem rajta. Az ajtóval közvetlenül szemben volt egy hosszú széksor ami a várakozóknak szolgált ülőhelyként. Az ajtó mellett két oldalt is végig ilyen székek húzódtak. Ahogy abbahagytam a folyosó tanulmányozását egyből észrevettem egy fekete kabátos alakot egy széken ülve, mellette pedig az anyám ült. Mind a ketten valószínű, hogy aludtak. Nekem is azt kéne tennem, de most egyáltalán nem tudok erre figyelni, mivel a kabátos eltereli azt.
De aztán közelebb mentem és jobban szemügyre vettem és a göndör fürtökből egyből megállapítottam, hogy Harry az. Miattam itt aludt volna el a kórház kényelmetlen székén? Nem.. Nem lehetett ő.
Gondolatmenetemből halk dörmögése és mocorgása zökkentett ki. Felébredt.
- Jesszusom! Elena?! - kérdezte miután felnézett és végigmért. - Te... hogy... és .. mikor? - úgy nézett rám mint aki szellemet látott. Pedig tudtommal még nem vagyok az.
- Most. - mosolyogtam halványan rá. Hirtelen felállt a székből, odajött elém, várt egy keveset majd szorosan magához húzott.
- Uram isten! Annyira sajnálom a múltkorit Elena... Én... fogalmam sem volt, hogy mit művelek.. és .. annyira féltem, hogy elveszítelek. - a végén már éreztem, hogy szinte könnyes szemekkel mondja a szavakat. Nem öleltem vissza, mire elhúzódott és kérdően nézett rám majd óvatosan megfogta a jobb kezemet és belepuszilt a tenyerembe miközben folyamatosan tartottuk a szemkontaktust.
- Kérlek Elena... nem.. nem tudom, hogy hogy tehetném jóvá... csak.. kérlek... meg... megtudnál nekem valaha is... bocsájtani? - dadogott miközben szemeit a földre szegezte.
- Menjünk be. - biccentettem a fejemmel a szobám felé. Aprót bólintott majd újra megfogta a kezem és behúzott a szobába. Visszaültem az ágyra és a lábamat keresztbe téve lóbálni kezdtem. Harryre néztem, ő csak becsukta az ajtót, megállt azelőtt és újra a padlót kezdte el vizslatni.
- Harry...- suttogtam halkan.
- Ne El. Én tényleg nagyon sajnálom! Sajnálom amit mondtam, amit tettem.. mindent sajnálok! Semmit... egy szót sem gondoltam komolyan! Tényleg! - nézett újra a szemembe és egy lépéssel közelebb jött.
- Tudom, Harry. - mosolyogtam rá féloldalasan, mire ő csak tágra nyílt szemekkel nézett rám. - Sosem voltam jó haragtartó. - mosolyogtam - Te is tudod. És nélküled... -sóhajtottam - Nélküled Harry, egy senki vagyok. - szegeztem én is a tekintetemet a padlóra.
- Nem! Ne mondj ilyet! Ezt inkább én mondhatnám! Minden perc nélküled egy évnek tűnik és .. hiányzol. Mindig amikor nem vagy velem. - jött teljesen elém, megfogta mindkét kezemet és belenézett mélyen a szemembe.
- Harry?
- Igen? - mosolygott rám.
- Nem... Nem aludnál velem? - kérdeztem miközben elpirultam és Harry cipőjét vizsgáltam, ami fekete volt és enyhén kopott.
- Ezer örömmel, Gyönyörűm. - megfogta az államat, felemelte azt és puszit adott az arcomra majd megint elmosolyodott.
- Köszönöm. - mosolyogtam vissza.
Hátradőltem az ágyon és az ajtó felé fordultam. Harry megkerülte az ágyat, majd éreztem, ahogy besüppedt az ágy. A takarót ránk terítette, előröl is jól betakart majd megcsikizte az oldalamat mire halkan felkuncogtam és rácsaptam a kezére. Elhúzta azt majd hirtelen a derekamon éreztem a kezét.
- Tudod, ez a ruha, ami most rajtad van... Hátul nyitott ám és nekem tökéletes a kilátásom van a fene... - nem hagytam, hogy befejezze, mert gyorsan megfordultam az ölelésében, rátettem a kezemet a szájára és kuncogni kezdtem.
- Francba. - röhögtem tovább. - Inkább így aludjunk. - mosolyogtam rá miután abbahagytam a röhögést és levettem kezemet a szájáról majd szorosan hozzábújtam a mellkasához.
- Rendben. - hallottam ahogy mosolyog majd, szorosan magához húzott -habár már így is a mellkasán feküdtem-. Kezét újra a derekamon pihentette, de az nem állapodott meg ott, hanem lejjebb vezette, egyenesen a ruha -vagy akármi is ez ami rajtam van- nyílásáig majd azon beérve elért a fenekemig. Ahogy észrevette, hogy nincs rajtam bugyi, éreztem ahogy vesz egy mély levegőt majd óvatosan belemarkolt a fenekembe és nem engedte el azt.
- Harry. - kuncogtam miközben kicsit eltávolodtam a mellkasától. - Az nem a derekam. - vigyorogtam rá, de ő szorosan zárva tartotta szemeit.
- Istenem Elena. - sóhajtott nagyot majd végre kinyitotta gyönyörű smaragdzöld szemeit ami most szinte teljesen feketén ragyogott. - Nincs rajtad bugyi. - mosolygott végre.
- Tudom. - kuncogtam. - De nem én öltöztem így.
Pár perc csend után -miután Harry visszatette kezeit a derekamra és én újra a mellkasához bújtam- eszembe jutott valami.
- Harry...Én.. én meddig aludtam? - kérdeztem, kicsit félve a választól.
- Ez lett volna a negyedik nap. - felelte rövid hallgatás után. Ledermedtem.
* Elena szemszöge*
Nyitogatni kezdtem a szememet. Szinte csak sötétség volt. Egyedül az ablakon bejövő kis fény és a mellettem lévő monitor adott fényt a szobában. A kórházban voltam. Kicsit felemeltem a fejemet és körülnéztem. Senki nem volt bent rajtam kívül és egy kicsit féltem. Megpróbáltam felülni de egy kis szédülést éreztem és visszaestem az ágyra. Nagy levegőt vettem és megpróbáltam még egyszer. Óvatosan kihúztam a tűt a kezemből -amiből valami folyadék fojt át a kezembe-, és felálltam az ágyról. Meg kellett kapaszkodnom az ágy mellett lévő székbe, mert megint szédülni kezdtem. Végül ezen is túl jutottam és elindultam az ajtó felé. Óvatosan kinyitottam, hogy ne keltsek nagy zajt és kiléptem rajta. Az ajtóval közvetlenül szemben volt egy hosszú széksor ami a várakozóknak szolgált ülőhelyként. Az ajtó mellett két oldalt is végig ilyen székek húzódtak. Ahogy abbahagytam a folyosó tanulmányozását egyből észrevettem egy fekete kabátos alakot egy széken ülve, mellette pedig az anyám ült. Mind a ketten valószínű, hogy aludtak. Nekem is azt kéne tennem, de most egyáltalán nem tudok erre figyelni, mivel a kabátos eltereli azt.
De aztán közelebb mentem és jobban szemügyre vettem és a göndör fürtökből egyből megállapítottam, hogy Harry az. Miattam itt aludt volna el a kórház kényelmetlen székén? Nem.. Nem lehetett ő.
Gondolatmenetemből halk dörmögése és mocorgása zökkentett ki. Felébredt.
- Jesszusom! Elena?! - kérdezte miután felnézett és végigmért. - Te... hogy... és .. mikor? - úgy nézett rám mint aki szellemet látott. Pedig tudtommal még nem vagyok az.
- Most. - mosolyogtam halványan rá. Hirtelen felállt a székből, odajött elém, várt egy keveset majd szorosan magához húzott.
- Uram isten! Annyira sajnálom a múltkorit Elena... Én... fogalmam sem volt, hogy mit művelek.. és .. annyira féltem, hogy elveszítelek. - a végén már éreztem, hogy szinte könnyes szemekkel mondja a szavakat. Nem öleltem vissza, mire elhúzódott és kérdően nézett rám majd óvatosan megfogta a jobb kezemet és belepuszilt a tenyerembe miközben folyamatosan tartottuk a szemkontaktust.
- Kérlek Elena... nem.. nem tudom, hogy hogy tehetném jóvá... csak.. kérlek... meg... megtudnál nekem valaha is... bocsájtani? - dadogott miközben szemeit a földre szegezte.
- Menjünk be. - biccentettem a fejemmel a szobám felé. Aprót bólintott majd újra megfogta a kezem és behúzott a szobába. Visszaültem az ágyra és a lábamat keresztbe téve lóbálni kezdtem. Harryre néztem, ő csak becsukta az ajtót, megállt azelőtt és újra a padlót kezdte el vizslatni.
- Harry...- suttogtam halkan.
- Ne El. Én tényleg nagyon sajnálom! Sajnálom amit mondtam, amit tettem.. mindent sajnálok! Semmit... egy szót sem gondoltam komolyan! Tényleg! - nézett újra a szemembe és egy lépéssel közelebb jött.
- Tudom, Harry. - mosolyogtam rá féloldalasan, mire ő csak tágra nyílt szemekkel nézett rám. - Sosem voltam jó haragtartó. - mosolyogtam - Te is tudod. És nélküled... -sóhajtottam - Nélküled Harry, egy senki vagyok. - szegeztem én is a tekintetemet a padlóra.
- Nem! Ne mondj ilyet! Ezt inkább én mondhatnám! Minden perc nélküled egy évnek tűnik és .. hiányzol. Mindig amikor nem vagy velem. - jött teljesen elém, megfogta mindkét kezemet és belenézett mélyen a szemembe.
- Harry?
- Igen? - mosolygott rám.
- Nem... Nem aludnál velem? - kérdeztem miközben elpirultam és Harry cipőjét vizsgáltam, ami fekete volt és enyhén kopott.
- Ezer örömmel, Gyönyörűm. - megfogta az államat, felemelte azt és puszit adott az arcomra majd megint elmosolyodott.
- Köszönöm. - mosolyogtam vissza.
Hátradőltem az ágyon és az ajtó felé fordultam. Harry megkerülte az ágyat, majd éreztem, ahogy besüppedt az ágy. A takarót ránk terítette, előröl is jól betakart majd megcsikizte az oldalamat mire halkan felkuncogtam és rácsaptam a kezére. Elhúzta azt majd hirtelen a derekamon éreztem a kezét.
- Tudod, ez a ruha, ami most rajtad van... Hátul nyitott ám és nekem tökéletes a kilátásom van a fene... - nem hagytam, hogy befejezze, mert gyorsan megfordultam az ölelésében, rátettem a kezemet a szájára és kuncogni kezdtem.
- Francba. - röhögtem tovább. - Inkább így aludjunk. - mosolyogtam rá miután abbahagytam a röhögést és levettem kezemet a szájáról majd szorosan hozzábújtam a mellkasához.
- Rendben. - hallottam ahogy mosolyog majd, szorosan magához húzott -habár már így is a mellkasán feküdtem-. Kezét újra a derekamon pihentette, de az nem állapodott meg ott, hanem lejjebb vezette, egyenesen a ruha -vagy akármi is ez ami rajtam van- nyílásáig majd azon beérve elért a fenekemig. Ahogy észrevette, hogy nincs rajtam bugyi, éreztem ahogy vesz egy mély levegőt majd óvatosan belemarkolt a fenekembe és nem engedte el azt.
- Harry. - kuncogtam miközben kicsit eltávolodtam a mellkasától. - Az nem a derekam. - vigyorogtam rá, de ő szorosan zárva tartotta szemeit.
- Istenem Elena. - sóhajtott nagyot majd végre kinyitotta gyönyörű smaragdzöld szemeit ami most szinte teljesen feketén ragyogott. - Nincs rajtad bugyi. - mosolygott végre.
- Tudom. - kuncogtam. - De nem én öltöztem így.
Pár perc csend után -miután Harry visszatette kezeit a derekamra és én újra a mellkasához bújtam- eszembe jutott valami.
- Harry...Én.. én meddig aludtam? - kérdeztem, kicsit félve a választól.
- Ez lett volna a negyedik nap. - felelte rövid hallgatás után. Ledermedtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése