2. Rész

Sziasztok! :) Meg is hoztam akkor a második részt, ami igazából az első normális rész, de mindegy.. :D
De akkor mielőtt elkezdenétek, megkérhetlek rá benneteket, hogyha tetszett a rész akkor komiznátok párat? Csak egy "olvasom" vagy hogy "tetszik" is bőven elég, csak hogy tudjam, hogy érdemes írnom. 
Csak ennyit szerettem volna. :) Akkor jó olvasást! :)


Már 2 hete nem láttam Harryt. És nem is hívott és még csak egy nyamvadt sms-t sem tudott írni.. Remélem, hogy Louisnak igaza lesz és mindent sikerül helyre hoznunk.
Most itt ülök egy padon, egy parkba ami a a házunktól kb 3 utcányira van szóval hamar ideértem. Ez volt régen a kedvenc helyünk. Szinte mindig ide jártunk és mindig itt szoktunk fagyizni vagy csak beszélgetni vagy bármi mást amihez nem kellett mozgás. Na igen.. és itt történt egy olyan dolog is, ami miatt vagyunk most összeveszve. -legalábbis én ezt hiszem, hogy ő mit hisz azt nem tudom..-  Már kezdem kicsit unni, mivel már vagy másfél órája itt dekkolok és nem csinálok semmit. Ja és ezen felül egyedül vagyok és kicsit fázom is mivel nem öltöztem valami melegen. Mindössze egy rövid gatya és Harry egy kedvenc Ramones pólója van rajtam, ami az övé, de én még anno elcsortam tőle mivel tetszett. De azóta már vagy hatszor látta rajtam egy szúrós pillantáson kívül nem kaptam semmit. Nem tehetek róla. Egyszerűen megtetszett rajta.
Idegességemben már a rózsaszínű körömlakkot kapargattam a körmeimről, amikor hirtelen valaki leült mellém. Egy kicsit megijedtem, de amikor felnéztem, egyből szembetalálkoztam azokkal a gyönyörű smaragdzöld szemekkel.
- Szia. -köszönt egy nagy vigyorral az arcán.
- Szia. -köszöntem vissza, majd az ellenkező irányba fordítottam a fejemet.
- Valami baj van? -kérdezte majd a bal kezét rátette a combomra.
- Azt kérdezed,hogy mi a baj?! ... Amikor utoljára találkoztunk szinte ordibáltunk egymással. Amíg távol voltál semmit életjelet sem adtál magadról. Még egy sms-t sem. És azt kérdezed, hogy mi a baj?! - háborodtam fel, majd visszafordultam felé és a kezét lesöpörtem a combomról.
- Sajnálom, csak azt hittem, hogy időre van szükséged. És hogy őszinte legyek én is vártam a hívásodra. - mondta majd lehajtotta a fejét, kezeit pedig összekulcsolta a térdén.
- Oh Harry, annyira hiányoztál! -törtem meg végül, és megöleltem őt jó szorosan. Nem bírok vele sokáig haragba lenni. Túlságosan is szeretem őt.
- Most akkor nem haragszol? - kérdezte, visszaölelt és rám nézett.
- Hogy tudnék rád haragudni?! - mondtam és éreztem az első cseppeket a lábamon, amiből arra következtetek, hogy mindjárt esni fog. Remek. - Szeretlek. -suttogtam majd még egyszer szorosan megöleltem, amit viszonzott is majd felálltam, megfogtam a kezét és magammal húztam.
- Héj, hová megyünk ilyen sietősen? Sietsz valahova? -kérdezte, de közben ő csak kocogott amíg én szinte rohantam. Hát igen, ez jár azzal, ha az ember sokat edz, nem úgy mint én...
- Esni fog az eső, siessünk. És fázom is egy kicsit. - mondtam majd megálltam, mivel Harry visszarántott.
- Odaadom a pulcsim.- vigyorgott rám.
- Nem kell, különben megfázol. - Ezt szerintem teljesen felesleges volt mondanom, mert egyből levette magáról és a vállamra terítette pulcsiját, amit én aztán megfogtam és és kicsit szorosabban magamhoz fogtam, miközben beszívtam Harry különleges illatát.
- Köszönöm.- súgtam neki halkan, de azért úgy, hogy meghallja.
- Igazán nincs mit. - mosolygott, majd átkarolta a hátam és úgy mentünk vissza hozzám.
Otthon, miután visszaadtam Harrynek a pulcsiját, főztem mindkettőnknek egy jó forró teát, amit a kanapén ülve meg is ittunk.
- Figyelj Harry. - sóhajtottam majd ránéztem.
- Ez rosszul kezdődik.- sóhajtott ő is - Igen? -kérdezte vissza majd rám nézett.
- Nem tudom pontosan, hogy mi volt a bajod, még mielőtt elmentél, de nem felejthetnénk inkább el? - kérdeztem majd én is ránéztem.
- Nem El. Nekem ez nagyon fontos. Én sajnálom, tényleg, hogy ordibáltam veled, de nagyon felidegesített az a kis féreg. - mondta szinte utálattal a hangjában.
- Adam? - kérdeztem mire ő csak egy aprót bólintott.
- Harry, figyelj ezt már megbeszéltük. Most vele vagyok együtt. Veled pedig a legjobb barátok vagyunk. Nem.. nem akarom elrontani ezt a pozíciót. Sajnálom. - kicsit dühös voltam rá amiért még mindig ezen rágódott, amikor már megbeszéltük ezt. Még kiittam az utolsó kortyot is a forró teámból, ami már kicsit kihűlt majd bementem a konyhába elmosni. Harry utánam jött és ő is belerakta a mosogatóba a bögréjét majd mögém állt és hátulról átölelte a derekamat.
- Mondja neked azt, hogy "szeretlek"? Mert én mondanám!... Átkarol ha nem érzed jól magad? Mert tudnod kell, én megtenném!... Tud úgy csókolni, ahogy én csináltam a múltkor? - suttogta a fülembe miközben egyik kezével a karomat simogatta végig.
- Ha...Harry.. - motyogtam miközben elvesztem az élvezetben. De a kezével nem fejezte be a felderítő utat  testemen, mivel jobb kezével óvatosan elkezdte simogatni a hasam majd egy mozdulattal be is nyúlt a póló alá. Finoman csúsztatta fel-le kezét miközben apró puszikat lehelt a nyakam és fejem találkozásánál. Egyszerűen elvesztem az élvezetben. Tudtam, hogy rossz amit most csinálunk.. vagy is csinálni akarunk, de egyszerűen csak többet akartam Harryből.  De valahogy mégis tudtam magamnak parancsolni és leállítottam.
- Harry! - szinte már ráordítottam miközben kihúztam a kezét a póló alól majd eltávolodtam tőle. -Tudod, hogy ezt nem szabad. Én Adamot szeretem. És ezen  nem tudsz változtatni. Most pedig menj el, kérlek. - az utolsó mondatot szinte már suttogtam. Igazából ezeket nem is gondoltam komolyan. De muszáj vagyok ezt csinálni. Annyira bonyolult ez az egész. És tönkreteszem az én és Harry életét is. Ez így nem jó. Nagyon nem jó.
- Elena. Ezeket te sem gondoltad komolyan. Ne csináld ezt, kérlek! - szinte félően nézett rám, de én elfordítottam a fejem és óvatosan megráztam azt.
- Menj el kérlek. Ez... ez túl bonyolult. Sajnálom.
- Elena! Mi folyik itt?! Mit keres itt ez a gyerek? Nem megmondtam, hogy nem teheti be többet ebbe a házba a lábát?!- ordította mostohaapám a lépcső előtt állva. Egyáltalán mit keres itthon ilyenkor? Még csak fél 6 van. Rég a dolgoznia kéne még.
- Jeremy. Öhhm... Harry éppen menni készül. - mondtam kissé idegesen majd megfogva göndör barátom kezét kihúztam a konyhából egyenesen az ajtóig. - Most már tényleg menj! Szia Harry. - küldtem felé egy biztató mosolyt majd szinte rácsaptam az ajtót.
- Menj fel a szobádba és szombatig ki sem jöhetsz onnan! Szombaton pedig megyünk a nénikédhez! Indulás! - ordította a mostohaapám, mire én nehezen, de visszafogva magam felmentem a szobámba, de eszem ágában sem volt, hogy péntekig ki se mozduljak.. Ez teljesen meghülyült. De komolyan. Azt hiszi, hogy csak így rám parancsolhat?! Hát nem! De ahelyett, hogy elkezdenék most itt veszekedni amit a végén általában mindig ő nyer, inkább felhívom Harryt, hogy jöjjön vissza és kimászok az ablakon és max náluk alszok.. Nem tudok mást csinálni.
Göndör barátom 3 sípolás után fel is vette a telefont.
- Szia. - szóltam bele kicsit mérgesen.
- Szia! - mondta kicsit meglepődve Harry - Mi az? Már sikerült is leráznod? - éreztem, hogy vigyorgott mondandója közben.
-Igen. Visszajössz? Kimegyek az ablakomon és csinálhatnánk valamit. - kicsit idegesen szóltam vissza. Még mindig remegek az idegességtől és Ő erre pont jó lenne, hogy segítsen lenyugodni. Harry közelében mindig elvesztem magam és egyszerűen csak boldog vagyok, vagy épp megnyugodok.
- El se mentem. Itt vagyok az ablakod alatt. - mondta még mindig mosolyogva gondolom, mivel lehetett hallani a hangján, majd ki is nyomta.
Ezután több se kellett nekem odamentem az ablakhoz kinyitottam azt és kinéztem.
- Szia! - ordibáltam le barátomnak, de pontosan ekkor kopogott valaki az ajtómon, mire visszahajoltam az ablakból és az ajtómat figyeltem.
- Elena?! Én vagyok az, Adam. Beengednél? - jött a hang a szobámon kívülről. Ő is mindig a legjobbkor tudj jönni..
- Harry menj el! Majd hívlak! - szóltam ki a göndörkének aki még mindig kint várt rám, majd becsuktam az ablakot meg sem várva válaszát.
- Gyere!- szóltam ki Adamnek aki be is nyitott egyből mire én gyorsan leültem az ágyamra.
- Szia. - szólt vigyorogva az ajtóból majd óvatosan majd felém jött és ő is leült.
- Hát te? Hogy-hogy ilyenkor? - kérdeztem kicsit meglepődve.
- Apud hívott fel de ez most mindegy is, mert azért jöttem, hogy egy kicsit szórakozzunk. - nézett a szemembe majd közelebb ült hozzám és kezét rárakta a combomra.
- Mi? - kérdeztem megszeppenve és egy pillanatra elfelejtettem Harryt és megcsókoltam barátomat.

1. Rész

Na hol is kezdjem. Öhhm.. mondjuk az elejétől.
A nevem Elena Branson. 19 éves vagyok, van egy kutyám (Bonnie) és egy féltestvérem, Liam, aki most 10 éves. Az apukám meghalt, még akkor amikor 6 éves voltam. Igazából nem nagyon emlékszem rá, csak egy-két kép ugrik be akkorról amikor még velünk volt.
Az anyukámat Emilynek hívják, az apukámat pedig Briannek. Azóta anya megismerte Jeremyt, aki Liam apja és az én mostohaapám. Nem mindig szoktunk kijönni egymással, de ha anya a közelben van vagy társaságba vagyunk akkor vagy nem szólunk egymáshoz,
vagy pedig megpróbálunk megbékélni egymással. Több kevesebb sikerrel. Általában kevesebb, de ez most mindegy is. Röviden ennyi a családomról.
Van egy barátom, Adam. Igazából nem is annyira szeretjük egymást.. Javarészt csak Jeremy miatt vagyunk együtt, mert az egyik barátjának a fia és valahogy így összeboronált minket. Mondjuk én nem is tudtam rá máshogy nézni, csak mint egy barátra és ez
kölcsönös volt.
De basszus... 19 éves vagyok és a mostohaapám dönti el, hogy kivel járjak. És eddig csakis kizárólag Liam miatt nem mentem el itthonról, mert őt nagyon megszerettem, akár Jeremy az apja, akár nem. Nem ő tehet róla szegénykém. Na szóval a lényeg az, hogy
anya sokat dolgozik, hogy eltartson minket, amíg Jeremy magára költi kb az összes megtakarított pénzünket és alig jár haza. Általában csak akkor van itthon ha anya is hazajön, hogy anya ne jöjjön rá, mit is csinál a férje a háta mögött. Na igen és itt a
lényeg. Ezért vagyok rosszba mostohaapámmal... Mert egyszer rajtakaptam, hogy piál és, hogy más nőkkel beszélgetett, ezért amikor hazajött megfenyegetett, hogy nem mondhatom el anyának. Úgyhogy kijelenthetem, hogy leginkább csak az öcsémmel élek együtt.
Na mostmár tényleg nem mesélek többet a családomról. Jöjjön akkkor a magánéletem.
Van 5 fiúbarátom. Igen 5 és csak egy barátnőm van, Jenna. Vele már 5 éves korom óta jóba vagyok és segített nekem átvészelni azt a nehéz időszakomat, amikor apa meghalt. Akkor még szinte testvérek voltunk. Legjobb barátnők. De mára már csak simán barátok
és néha beszélünk csak, amikor éppen eszünkbe jut. Nos, hát akkor az 5 barátom név szerint: Liam Payne, Zayn Malik, Niall Horan, Louis Tomlinson és Harry Styles. A legközelebb hozzám most Louis áll, de a másik három fiúval is azért elég szoros kapcsolatunk
van. És van ugye Harry. Az én Haroldom. Mindig is bátyámként tekintettem rá. -nem mintha a többiekre nem, de ő egy kicsit más..- Őt ismerem a legrégebb óta, de most valahogy egy kicsit megromlott a kapcsolatunk és már nem találkozunk annyit mint régen.
Na jó... ennek a legfőbb oka az, hogy 2 hete elutaztak a családjával és ha minden igaz holnap fognak hazajönni. Ezalatt a 2 hét alatt Louis rávett, hogy beszéljük meg vele ezt a dolgot mivel nem bírja nézni ahogy a két legjobb barátja veszekszik. Pedig
nem is. Na jó csak néha, de akkor sem előtte.
Adam nem nagyon szereti hogyha velük vagyok, ahogy Jeremy sem, de ez engem nem érdekel. Legalább a barátaimat had válasszam már meg én.. É s hát igen. Anya az egyetlen aki támogat mindig, de persze ott vannak a fiúk is akik szintén mindig mellettem állnak.
Nos akkor nagyjából röviden ennyi az életem.

Prológus

Sziasztok! :)
Akkor el is kezdeném az új blogomat, amihez tegnap este jött az ihlet, és már nem nagyon bírtam tovább ezért elkezdtem az új blogomat és már itt is a prológus. :)
Nem is fecsegek tovább, akkor jó olvasást! :)
Ez a történet egy 19 éves lányról, Elena Bransonról szól. Az apja még 6 éves korában meghalt, de az édesanyja azóta megismerkedett Jeremyvel, akivel született közös gyermekük, Liam.
Ő most 10 éves.
Elenának nincsenek barátnői, vagyis csak egy van, Jenna, de vele már nincs olyan jóban, mint kiskorukban. Viszont vagy egy barátja, akivel most együtt jár, Adam. Vele nem a szerelem miatt,
hanem Jeremy miatt vannak együtt. -későbbiekben kiderül, hogy miért- Jennán kívül viszont van még 5 fiúbarátja. Az egyik fiú viszont többet érez a lány iránt mint fordítva és erre Elena nem
jön rá ezért összevesznek sokszor és a fiú meg is haragszik rá, azonban a későbbiekben javul a kapcsolatuk és egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
Talán túl közel is?

Nos, röviden ennyi lenne. Nemsokára hozom az 1. részt, amiben majd Elena szemszögéből fogom leírni az életét és kicsit jobban belemegyek a részletekbe, de majd csak a 2. részbe tartogatok
több mindent. Remélem, hogy tetszeni fog mindenkinek! :)
Xx Sziszi