8. Rész

Sziasztok! :) Ehhez a részhez nem is nagyon fűznék semmit, max annyit csak, hogy... Jó olvasást! ;) 
zenék:

- Menj ki, most! - ordítottam rá. Felállt, felém fordult, elröhögte magát aztán odajött és megpuszilta az arcom. Még kuncogott egyet majd becsukta maga után az ajtót.

Reggel nagyon nehezen keltem fel. Na meg persze az ágy se volt valami kényelmes. Az első gondolatom a tegnap estére terelődött vissza. Lehet, hogy mégsem kellett volna így bánnom vele, hiszen tényleg együtt vagyunk... még. Ránéztem a telefonomra ami a mellettem lévő kis éjjeliszekrényen pihent. Nem sokkal múlt kilenc óra. A reggelimet tízre hozzák és tizenegy után lehet csak látogatóm. Csodás. Még két órát kell várnom, amíg bejöhet valaki a nővéren vagy az orvoson kívül. Ezért úgy döntöttem, hogy inkább visszaalszok, ami nem ment egy könnyen, na de mindegy.
Ajtókopogásra keltem fel. Még mielőtt bármit mondhattam volna benyitottak és egy nővér jött be a reggelimmel.
- Jó reggelt! -mosolygott rám.
- Önnek is! - próbáltam én is mosolyt erőltetni  az arcomra de nem igazán sikerült annak. Inkább egy grimasz lett belőle. Miután megetted látogatód lesz. És mivel tizenegyig nem lehetne, ezért nem kéne ezt majd elmondani az orvosnak, jó? - kérdezte a nő miközben kicsit félve nézett rám.
- Persze! - vágtam rá egyből -De ki jön? - tettem fel a kérdést mivel egyértelműen látszott, hogy nem mondta el volna magától.
- Valami fiú... Helyes fiú. - válaszolt mosolyogva majd elém rakta a tányért amin a reggeli volt és jó étvágyat kívánva kiment a szobámból. Gyorsan be is faltam a két darab lekváros kenyeremet és már jött is vissza a nővér a tálcáért. Kiment, de be se tudta csukni az ajtót, mert már egyből jött a titokzatos vendégem.
Beszéltek pár szót majd a nővér végleg elment és az ajtón Harry jött be az én legnagyobb örömömre.
- Szia. - köszönt kicsit feszülten majd leült a mellett lévő székre.
- Jó reggelt. - próbáltam mosolyogni, de az ő feszültsége miatt nem nagyon tudtam. Miután félénken ránéztem -ő a padlót bámulta és a kezeivel szórakozott- sóhajtottam. - Ne kímélj!  - mondtam szinte már nevetve majd a takaróm csücskét kezdtem el tekergetni.
- Elena... Holnap.. Holnap lesz egy koncertünk. - nézett óvatosan rám mire én is ránéztem.
- És ez miért rossz? - mosolyogtam értetlenül rá.
- Ez egy különleges koncert lesz. Párizsban. - ahogy kiejtette az utolsó szót nekem elkerekedtek a szemeim. Mosolyra húzódott a szám majd felé fordulva megöleltem.
- Hiszen ez nagyon jó!
- Nem El.. Öt napra megyünk. Én addig nem bírom ki nélküled. Ráadásul te itthon szenvedsz. Én úgy nem tudok bulizni. Plusz mostanában minden nap látlak. Ez.. Ez így nem lesz jó. - húzódott el és újra lehajtotta a fejét.
- Majd csak kibírom. - mosolyogtam óvatosan rá - És neked ez a kötelességed... és a munkád is szóval muszáj menned. - miután befejeztem a mondatot egy kicsit csendbe maradt, de aztán hirtelen felcsillant a szeme és rám vigyorgott, megmutatva gyönyörű fehér fogait és azokat a cuki gödröcskéket.
- Gyere velem! - mondta felbátorodottan.
- Harry ezt te sem gondolhatod komolyan. Több okom is van, hogy miért nem tudnék menni. Első például, hogy kórházban vagyok és leszek is egy darabig...- hadartam el neki gyorsan, habár inkább mindent elhajítva mentem volna el vele Párizsba.
- Megoldom! Mindent elintézek, Gyönyörűm! - a becenevem hallatán kicsit elpirultam, de miután Harry felállt gyorsan a székből, odahajolt hozzám, egy puszit nyomott a szám sarkába, még jobban elpirultam.
- Ígérem jó lesz! - fogta meg a kezem.
- Köszönöm. - mondtam egy kis csend után.
- Igazán nincs mit, Édes. Ezt inkább csak én köszönhetném meg, hogy eljössz.-mosolygott rám. De nem tudta, hogy mire gondolok igazából.
- Nem Harry... Most nem erről beszélek, hanem a múltkoriról. -kicsit összeráncolta a szemöldökét majd leült az ágyamra és úgy folytattam. - Tudod, ha nem veszünk össze, akkor valószínű, hogy nem is ájulok el és akkor nem tudták volna, hogy cisztám van. Talán akkor nagyobbra is nőhetett volna és akár még...-folytatni akartam de az én göndöröm félbeszakított.
- Ne Elena! Nekem még mindig bűntudatom van amiatt. Biztos, hogy észrevették volna vagy... -nem tudta befejezni, mert rájött, hogy igazam van és lehajtotta a fejét. - Sajnálom. -suttogta az orra alatt.
- Nincs mit sajnálnod Harry. -felemeltem a fejét és belenéztem a gyönyörű szemeibe. Kicsit félénken, de mégis bátran közeledtem a szája felé. Harry se habozott. Miközben a számat nézte megfogta a derekamat és ő is közelített. Végül a szánk találkozott egy hosszas csókba. Bal kezét felemelve az ágyról, az arcomra rakta és elkezdte simogatni azt a hüvelykujjával, de aztán a csókunk egy kicsit elnyúl és Harry nyelve bejutást kért, amit meg is adtam neki egyből. Mindkét kezemet ráraktam a tarkójára, de aztán az egyiket óvatosan csúsztattam bele a hajába. Derekamról a vállamra csúsztatta a kezét és óvatosan hátradöntött az ágyon majd befeküdt a szétnyitott és behajlított lábaim közé. Kicsit előretolva ágyékát az enyémnek szorította, ami egy erőteljes nyögést váltott ki belőlem majd ezzel egy időben erősen meghúztam azokat a lélegzetelállító fürtöket. Egy idő után elvált ajkaimtól, felegyenesedett és mindkét kezével elkezdte oldalról előrehúzni azt az egyetlen anyagot ami most fedte a meztelen testemet. Én is kicsit felültem és a nyakamnál kikötöztem azt a kis csomót és Harry egyből le is vette rólam majd lehúzta magáról a pólóját és alaposan végigmért. Megnyalta a száját és két kezét rávezette a melleimre majd közel hajolt  a fülemhez és belesuttogott.
- Gyönyörű vagy, Gyönyörűm! -elpirultam és oldalra fordítottam a fejemet, de feleslegesen, mert Harry szinte azonnal visszafordította az államnál. - Imádom, amikor elpirulsz. -suttogta újra a fülembe és egy puszit adott a fülem mögötti részre. Aztán hirtelen elhúzódott tőlem és kissé idegesen nézett rám. - Basszus! Nincs nálam óvszer! -szitkozódott.
- Nem baj. -mosolyogtam rám mire ő értetlenül nézett rám. - Bízok benned Harry!
- Én viszont nem bízok magamban, Elena. És még egy ideig nem akarok gyerekeket... De ne vedd úgy.. mert.. mert én majd azt akarom, hogy együtt neveljük a sajátjainkat. - a végét már a fülembe mormolta és közben a mutatóujjával simogatta az arcomat. Az utolsó mondattól könnyezni kezdtem és nagyon meghatódtam. El sem hiszem, hogy ilyet mondott.  Szeret. Mindennél jobban. És én ezt nem viszonoztam neki eléggé. Nálam ő sokkal jobbat érdemel.
- Akkor most csak én foglak kényeztetni. Ha akarod a nyelvemmel, ha akarod a kezemmel... de ha úgy akarod akkor mindkettővel. - nézett a szemembe ás húzta perverz mosolyra a száját.
- Harry.. -mosolyogtam és közben elkezdett lángolni az arcom. - Lehet, hogy mégse kéne. -néztem a szemébe egy rövid csend után. Ő még mindig a lábaim között feküdt és engem figyelt.
- Elena. Ne csináld ezt velem, légyszíves. - nézett közénk és becsukta a szemeit.
- De hiszen nem is akartunk semmit csinálni... vagyis...-pirultam ismét bele a gondolatba, hogy én és Harry végre együtt lehetnénk. De nem! Most nem. Ráadásul egy kórházba vagyok és bárki bejöhet...
- Elmegyek veled. -mosolyogtam rám és mivel még mindig csukva voltak a szemei ezért az állánál fogva felemeltem a fejét.
- Azt hittem, hogy az előbb ez a témát már letudtuk. -vigyorgott rám.
- Nem Harry. -kuncogtam.- Azt még nem mondtam, hogy beleegyezek.
- De most már mondtad, szóval nincs több esélyed visszafordulni! -tette fel a mutatóujját mire én gyorsan a fogaim közé vettem azt és elmosolyodtam.
Ekkor kopogott valaki és Harry egyből kimászott az ágyból mire én magamra húztam a takarómat. Benyitottak és a göndörke éppen abban a pillanatban kezdte felhúzni a nadrágját.
- Szia Elena! Bocsi hogyha zavarok, de... -jött be, hála az égnek Niall az ajtón és ahogy meglátott minket tágra nyitott szemekkel nézett majd  elfordult az ajtó  felé.- Úgy látom, hogy igen. Bocsi, de sietnétek? Épp, hogy anyukás előtt beértem. -kuncogott az ajtó fele azzal a cuki ír akcentussal.
- Visszafordulhatsz. -vigyorogtam felé. -Már felöltöztünk. -mondtam miután tényleg felöltöztünk.
- Remek. -fordult vissza és vigyorogni kezdett miközben Harryt nézte.
- NEM! Nem Niall! Nem  történt meg... az..- mondta szinte ordibálva Hazza mire én csak felröhögtem.
- Nem is mondtam semmit! -tette fel kezeit védekezésképpen, de azért a -képzeletbeli- bajsza alatt vigyorgott mint egy tejbetök.
- Mintha csak Louis lennél komolyan. - kuncogtam és a szám elé raktam a kezem.
- Hallottam ám! -rontott be Lousi. -És ezt sértésnek veszem, mert én nem csak vigyorogtam volna! -ült le az ágyra, de aztán hirtelen felnézett kikerekedett szemekkel és felugrott arról.- Te megcsaltál! -fordult Harry felé és sértődöttet játszva a mutatóujját Hazzára emelete. Végül még többen rontottak be. Egy szempillantás alatt a szobámba volt a One Direction összes tagja. El sem akartam képzelni, hogy mi lehet a kórház előtt vagy épp a folyosókon.
- Harry.. Nem lesz ebből nagy gond? -fordultam kicsit rémülve felé.
- Mégis miből lenne gond? -mosolygott halványan majd leült mellém.
- Hát, hogy itt vagytok...mindannyian. -kezdtem el tekergetni a takaró csücskét.
- Nem. Tele van a kórház előtti rész directioner lányokkal de nem. -vigyorgott rám Liam.- Nem lesz baj.
Nehezen, de végül belenyugodtam. Nagyjából fél óra múlva bejött anya is és miután kimentek a fiúk beszéltünk egy kicsit és megnyugtattam, hogy nincs semmi bajom, kiment és visszajöttek a fiúk. Zayn és Niall hozott nekem héliumos lufit amire az volt írva, hogy "Jobbulást!" -ezt Liamtől kaptam- a másikra pedig az, hogy "Sokat egyél!" -ezt pedig Nialltől-. Hát igen. Ki más hozott volna egy ilyen lufit egy kórházba egy betegnek, mint Niall. Ezért is imádom annyira. A lufikért két puszit és egy ölelést kapott mindkettő. Louis és Zayn virágot hozott nekem amit szintén megköszöntem, két puszival és egy-egy öleléssel. Harry csokit és egy nyakláncot hozott nekem. Ő nem csak ölelést kapott, hanem egy csókot is, ami egy kicsit elhúzódott és persze Louis egyből közbeszólt, hogy ezt majd otthon, de igazából nem is tudom, hogy miért adtam neki csókot, amikor nem is járunk meg semmi egyéb, de mindegy.

***

Végre eljött az utolsó nap is a kórházban. Már nagyon untam, még úgyis, hogy anya, Liam meg Jeremy is sokszor bent volt, na meg persze a fiúk is sokszor bejöttek, meg külön Harry is. Anyával mindent összepakoltunk és már csak az orvosra vártunk, hogy behozza a zárólapot, aláírjam és hazaengedjen.
Körülbelül 10 perc múlva meg is érkezett és már mentünk is. A folyosón Harryék vártak minket. Én gyorsan odamentem hozzá, megöleltem majd elvette tőlem a bőröndöt és átölelve a derekamat mentünk a bejárta és egyben kijárat fele. Ott megálltunk egy percre míg a testőrök odajöttek, megbeszéltük, hogy amilyen gyorsan csak tudunk, megyünk a kocsihoz.
A testőr elvette a cuccunkat és én még jobban magamhoz ölelve a göndörkét, iramodtam neki a nagy tömegnek. Ahogy kinyílt az ajtó egyből hangosabb lettek a sikolyok, az ordibálások és a fiúk neve, ahogy ordibálták azokat. A kis "folyosón" -amit csináltak nekünk útközben-, csak úgy kattogtak a fényképezőgépek és egyéb pillanatmegörökítő eszközök. Előttünk Louis és Zayn ment, Niall egy kicsit lemaradva, de mellettem jött és hátrapillantva észrevettem ahogy Liam kíséri anyát egy testőrrel a másik oldalával. Én csak egy hálás mosolyt küldtem Liam felé és elsuttogtam egy halk köszönömöt mire ó csak egy aprót bólintott és elmosolyodott. Mikor odaértünk a kocsihoz egyből kinyitották az ajtaját és be szálltunk.
Először hozzánk mentünk majd elköszönve a fiúktól és megköszönve, hogy elhoztak minket, elmentek.
Felbaktattam a szobámba a nagy bőrönddel. Útközben köszöntem Liamnek és elmentem gyorsan megfürödni majd anya szólt, hogy menjek vacsorázni, így miután felvettem a "pizsim" -ami egy francia bugyiból és egy bő pólóból állt, amit még régebben Harrytől csórtam, de igazából csak azért mert náluk aludtam és amibe aludtam volna azt leöntöttem ezért kaptam tőle- majd lementem gyorsan és miután megvacsiztam, felmentem és álomra hajtottam a fejem.

7. Rész

Sziasztok! :) Meghoztam az új részt. Nagyon nem akarok hozzáfűzni semmit, de azt viszont szeretném elmondani, hogy a blog BEFEJEZETT lesz! Még nem tudom pontosan, hogy mennyi rész lesz, de az biztos, hogy még egy ideig írni fogom mivel igaz hogy nemrég kezdtem el, de máris a szívemhez nőtt. Na nem is csevegnék tovább. :) 

A zenék pedig: One Direction - Story of My Life , One Direction - More Than This 

Jó olvasást! ;)

Xx Sziszi

- Harry...Én.. én meddig aludtam? - kérdeztem, kicsit félve a választól.
- Ez lett volna a negyedik nap. - felelte rövid hallgatás után. Ledermedtem. 

- Az... az hogy lehet?- Dadogtam rémülten.
- Elena... nem.. nem biztos, hogy nekem kéne elmondanom. - mondta félve majd elfordította fejét.
- Harry, kérlek. - szóltam neki miközben tekintetét kerestem.
- Elena. Cisztád volt. Megműtöttek. És nem... nem sikerült olyan jól a műtét, ezért kómába raktak pár napig, amíg a tested magától nem gyógyul. Még pár napig aludnod kellett volna, állítólag. - mesélte én pedig tátott szemmel figyeltem gyönyörű szemeit, ami kicsi megnyugvást adott.
- Én... én nem is tudtam. Nem tudtam, hogy cisztám volt. Mekkora volt? Ki tudták venni? - kérdeztem kissé idegesen majd felültem, de olyan gyorsan ültem fel, hogy hirtelen erős fájdalmat éreztem a jobb derekamon mire felszisszentem.
- Elena! - ült fel Harry is. - Jól vagy? - fogta meg a kezemet.
- Nem Harry! Nagyon ..- nem tudtam befejezni mert újra belém hatolt azaz erős fájdalom és szinte sikítottam, de azért kicsit visszafogva, nehogy anya felébredjen.
- Úristen, Elena! -szólt ijedten majd felállt és az ajtóhoz indult. - Szólok egy nővérnek! Azonnal jövök!  - mondta idegesen és ki is ment a szobából.
- Harry...- nyögtem a fájdalomtól. Kezemet erősen a derekamra szorítottam és összegörnyedtem az ágy végében.
Pár pillanattal később azonban Harry jött vissza egy nővérrel, ahogy ígérte.
- ... Aztán hirtelen felsikított és a derekára rakta a kezét. Gondolom kifogyott belőle a fájdalomcsillapító. - magyarázta barátom.
- Te jó ég! Mióta nincs benne a tű? - kérdezte felháborodottan ám mégis félve a nő.
- Nem tudom. Nem is vettem észre. - szólt vissza halkan Harry. -Az én hibám, Elena. Sajnálom. - jött oda az ágyhoz és megfogta a kezem.
- Nem Ha..- próbáltam beszélni, de a fájdalom továbbterjedt a derekamtól a hasamig. Torkom szakadtából sikítottam és még jobban összekuporodtam.
- Segítsen már neki! - üvöltötte barátom, a nő felé fordult és megszorította a kezem.
- Kérem, adja ide a kezét! A folyadék nélkül nem fog elmúlni! - szólt rá a nővér mire Harry azonnal kihúzta a kezem és tenyeremet felfelé fordítva odatartotta a nőnek. Ő egyből vissza is dugta a tűt ahonnan kihúztam nem olyan régen. Harry elengedte azt a kezemet majd a nő arra utasította, hogy a másik kezemet is húzza oda neki, amibe egy tűt bökött. A fájdalom csupán pár másodpercig tartott a kezembe, mert ki is húzta a tűt.
Aztán egy ajtócsapódást hallottam meg.
- Elena, kicsim! - szólt anya könnyes szemekkel, habár inkább halkabb ordítás volt.
- Anya - nyögtem halkan.
- Sssshh! Nincs semmi baj! Itt vagyok. - mondta éreztem, ahogy Harry hirtelen elengedi a kezem, de gyorsan egy másik a helyére kerül. Anyáé volt az. Óvatosan kinyitottam a szememet. Anya előttem térdelt és engem figyelt miközben a kezemet simogatta a hüvelykujjával. Féloldalasan rámosolyogtam. Harry felé néztem, aki az ajtó előtt állt és feszesen figyelt engem.
- Kérek mindenkit, hogy menjenek ki! Pihenésre... Sok pihenésre van szüksége. - javította ki magát a nővér.
- Rendben. - szólt anya még mindig engem figyelve. - Szólj ha bármi kell. - állt fel. Aprót bólintottam majd miután betakart, követte a göndörkét a folyosóra.

***

Halk beszélgetésre ébredtem. Valószínűleg az orvos és anya beszélhettek, mivel egy mély hangot és anyum hangját hallottam.
- Igen, valószínű, hogy nemsokára felébred. Magán kívül egy ideig viszont nem engedhetünk be senkit. Nagyon fáradt és kimerült lehet, szóval ha felébredt akkor hamarosan ki kell mennie önnek is. - hallottam az orvos hangját.
- Rendben. Ez természetes. - anyu aggódva válaszolt. Félénken kinyitottam a szemeimet. Mindketten a sarokban álltak az ajtó mellett. Az orvos észrevette, hogy ébren vagyok és odajött hozzám majd elkezdett kérdéseket feltenni és átvizsgálni. Anya az ágy végéből nézte, ahogy válaszolok azokra a kérdésekre amire tudok és ahogy engedelmeskedek az orvosnak. Mint közben kiderült, Dr. Gomeznek kell hívnom. Aztán felcsillant a szemem és megkérdeztem, hogy véletlenül nincs-e valami köze Selena Gomeznek, de aztán hülyének nézett mert az ő állítása szerint nem ismeri Selena Gomezt, nemhogy még köze is lenne hozzá. Egy kicsit kínosan éreztem magam, de aztán kiment és pár percre egyedül hagyott anyával.
- Nyugi kicsim minden rendben lesz! Csak sokat kell pihenned még. - szorította meg finoman a kezem és halványan elmosolyodott.
- Liam? Jeremy? Adam?... Harry? A többiek? - kérdeztem szinte suttogva mert nem voltam teljesen biztos a hangomban.
- Kint ülnek. Mindenki... csak Harry ment haza. - mosolygott óvatosan a válaszomat várva. - Sajnálom.- elfordítottam a fejem és kihúztam a kezem anya kezeiből.
- Aludni akarok. - mondtam miután az oldalamra fordultam.
- Okés. Kint leszünk. - simított végig a kezemen.
Harryt akartam. Ő volt az aki le tudott nyugtatni, bármi is volt. És most nekem az ő nyugalma kellett.

***

Egész nap nem tudtam aludni semennyit. Egyedül voltam és unatkoztam. Néha bejött egy nővér aki gyorsan elvégzett pár vizsgálatot, de rajta kívül nem volt bent senki.
Aztán már szinte teljesen besötétedett. Megkaptam a vacsorámat is. És olyan fél 11 fele bejött valaki. Én háttal feküdtem az ajtónak így nem láttam, hogy ki jött be azon. Reméltem, hogy Harry az. Majd meghallottam egy erőteljes férfias nyögést. Elmosolyodtam. Ilyen hangokat csak az én göndörkém szokott kiadni magából.
- Már hiányoztál. - törten meg a csendet mosolyogva. Megfordultam és csak egy magas alakot láttam. Óvatosan felemeltem a fejem, hogy jobban szemügyre vegyem. De azokat az ellenállhatatlan göndör fürtöket nem láttam. Megijedtem.
- Harry? - kérdeztem félénken, visszafojtott hangon.
- Majdnem. - hallottam, ahogy elvigyorodik. - Adam. És ha jól tudom te még mindig az én csajom vagy, szóval inkább engem kéne várnod, nem igaz? - tette fel az ironikus kérdést és közelebb jött hozzám.
- Adam te... te mit keresel itt? Nem jöhet be senki anyán kívül.
- Bezzeg ha az a kis popsztárocska jött volna ide akkor nem ezt mondtad volna. Milyen kedves vagy Elena. - kacagott.
- Menj ki, légyszíves. - kértem majd visszafeküdtem és elfordultam a másik irányba. Ekkor hirtelen éreztem, ahogy besüpped mellettem az ágy.
- Még mindig irtó jó segged van drágám. - suttogta a nyakamba és végighúzta a kezét a karomon. Gyorsan közénk raktam a takarót, mert még mindig kikandikált a fenekem ez alól a szarság alól.
- Adam! - próbáltam felhúzni a hangomat, több-kevesebb sikerrel.
- Csak egy szavadba kerül, tudod édes. - megint elkezdett kacagni, de már egyre idegesítőbb lett.
Levette a kezét a karomról és becsúsztatta a takaróm alá. A ruhán belül átnyúlt a derekamon és a "bejáratom" felé kezdte levezetni. Én azonnal megfogtam és eltoltam onnan. Kikelni nem tudtam még a gyógyszer miatt de arrébb húzódtam, megfordultam és tiszta erőmből a két lábammal lelöktem az ágyról mire egy hangosat nyögött fájdalmában.
- Menj ki, most! - ordítottam rá. Felállt, felém fordult, elröhögte magát aztán odajött és megpuszilta az arcom. Még kuncogott egyet majd becsukta maga után az ajtót.

6. Rész

Sziasztok! :) Ééééés már itt is vagyok a következő résszel :D tudom, nem lett nagyon hosszú és nem is történik benne sok minden de ezt este írtam és egy kicsit már fáradt voltam ahhoz, hogy teli kalanddal írjam szóval bocsi.. :/ zene
Jó olvasást! ;) 

xox Sziszi

- Harry! - ordítottam ahogy a torkomon kifért és egyszerre minden elsötétül és elvesztettem a lábam felett az irányítást majd összecsuklott. Még annyit kitudtam venni, hogy Harry hirtelen ott termett és a nevem szólított majd végleg elájultam.


*Harry szemszöge*

Elborult az agyam, de nagyon. Ordibáltam Elenával amikor nem is ezt érdemelné. Annyi mindenen ment keresztül és szinte én voltam egyedül neki erre most meg ezt csinálom. Undorodom saját magamtól.
Miután Zayn kiráncigált a konyhába és szó szerint leöntött egy jéghideg pohár vízzel - amit most nagyon megérdemeltem-  kicsit lenyugodtam.
- Sajnálom Zayn.. - kezdtem el de éreztem, hogy a könnyeim már szinte csípik a szememet, de csak nem buggyannak azok ki.
- Ne Harry. Ne tőlem kérj...- kezdte volna el de valami vagyis inkább valaki félbeszakította.
- Harry! - hallottam egy jó erős, ám mégis gyenge szólítást. Elena!
Rohantam az ajtóhoz, hogy megnézzem mi a baj, de már csak azt láttam ahogy összeesik és a tekintetét utoljára rám szegezve lehunyta szemeit.
- Elena! - ordítottam és odafutottam hozzá. Liamat arrébb löktem és úgy férkőztem be mellé. - Hívja már valaki a mentőket, az Isten szerelmére! - üvöltöttem miközben a fejét a kezembe vettem. -Elena. -suttogtam halkan a nevét, végül legördült az első könnycsepp. Louis a vállamat megszorította majd állt is fel és gondolom a telefonért ment.
Pár perccel később apró mondatfoszlányokat hallottam kiszűrődni a konyhából. Louis hívta a mentőket.

***

Már vagy 2 órája itt ülhetünk. Itt vagyunk mind a heten a kórház folyosóján. Elena anyukája, Emily és Liam bent vannak a kórteremben Elenával, Jeremy pedig nem jött. Mindenki itt ül és nem tudunk semmit sem csinálni. Ez nagyon idegtépő. Hirtelen felénk jött egy középkorban járó ápolónő és El szobájába ment be. Én gyorsan felálltam és odamentem az ajtó elé. Néhány mondatfoszlányt hallottam csak. Elena még nem ébredt fel. Ilyen nincs. Nem hiszem el. És ez mind az én hibám. Csak az enyém.

* Elena szemszöge*

Nyitogatni kezdtem a szememet. Szinte csak sötétség volt. Egyedül az ablakon bejövő kis fény és a mellettem lévő monitor adott fényt a szobában.  A kórházban voltam. Kicsit felemeltem a fejemet és körülnéztem. Senki nem volt bent rajtam kívül és egy kicsit féltem. Megpróbáltam felülni de egy kis szédülést éreztem és visszaestem az ágyra. Nagy levegőt vettem és megpróbáltam még egyszer. Óvatosan kihúztam a  tűt a kezemből -amiből valami folyadék fojt át a kezembe-, és felálltam az ágyról. Meg kellett kapaszkodnom az ágy mellett lévő székbe, mert megint szédülni kezdtem. Végül ezen is túl jutottam és elindultam az ajtó felé. Óvatosan kinyitottam, hogy ne keltsek nagy zajt és kiléptem rajta. Az ajtóval közvetlenül szemben volt egy hosszú széksor ami a várakozóknak szolgált ülőhelyként. Az ajtó mellett két oldalt is végig ilyen székek húzódtak. Ahogy abbahagytam  a folyosó tanulmányozását egyből észrevettem egy fekete kabátos alakot egy széken ülve, mellette pedig az anyám ült. Mind a ketten valószínű, hogy aludtak. Nekem is azt kéne tennem, de most egyáltalán nem tudok erre figyelni, mivel a kabátos eltereli azt.
De aztán közelebb mentem és jobban szemügyre vettem és a göndör fürtökből egyből megállapítottam, hogy Harry az. Miattam itt aludt volna el a kórház kényelmetlen székén? Nem.. Nem lehetett ő.
Gondolatmenetemből halk dörmögése és mocorgása zökkentett ki. Felébredt.
- Jesszusom! Elena?! - kérdezte miután felnézett és végigmért. - Te... hogy... és .. mikor? - úgy nézett rám mint aki szellemet látott. Pedig tudtommal még nem vagyok az.
- Most. - mosolyogtam halványan rá. Hirtelen felállt a székből, odajött elém, várt egy keveset majd szorosan magához húzott.
- Uram isten! Annyira sajnálom a múltkorit Elena... Én... fogalmam sem volt, hogy mit művelek.. és .. annyira féltem, hogy elveszítelek. - a végén már éreztem, hogy szinte könnyes szemekkel mondja a szavakat. Nem öleltem vissza, mire elhúzódott és kérdően nézett rám majd óvatosan megfogta a jobb kezemet és belepuszilt a tenyerembe miközben folyamatosan tartottuk a szemkontaktust.
- Kérlek Elena... nem.. nem tudom, hogy hogy tehetném jóvá... csak.. kérlek... meg... megtudnál nekem valaha is...  bocsájtani? - dadogott miközben szemeit a földre szegezte.
- Menjünk be. - biccentettem a fejemmel a szobám felé. Aprót bólintott majd újra megfogta a kezem és behúzott a szobába. Visszaültem az ágyra és a lábamat keresztbe téve lóbálni kezdtem. Harryre néztem, ő csak becsukta az ajtót, megállt azelőtt és újra a padlót kezdte el vizslatni.
- Harry...- suttogtam halkan.
- Ne El. Én tényleg nagyon sajnálom! Sajnálom amit mondtam, amit tettem.. mindent sajnálok! Semmit... egy szót sem gondoltam komolyan! Tényleg! - nézett újra a szemembe és egy lépéssel közelebb jött.
- Tudom, Harry. - mosolyogtam rá féloldalasan, mire ő csak tágra nyílt szemekkel nézett rám. - Sosem voltam jó haragtartó. - mosolyogtam - Te is tudod. És nélküled... -sóhajtottam - Nélküled Harry, egy senki vagyok. - szegeztem én is a tekintetemet a padlóra.
- Nem! Ne mondj ilyet! Ezt inkább én mondhatnám! Minden perc nélküled egy évnek tűnik és .. hiányzol. Mindig amikor nem vagy velem. - jött teljesen elém, megfogta mindkét kezemet és belenézett mélyen a szemembe.
- Harry?
- Igen? - mosolygott rám.
- Nem... Nem aludnál velem? - kérdeztem miközben elpirultam és Harry cipőjét vizsgáltam, ami fekete volt és enyhén kopott.
- Ezer örömmel, Gyönyörűm. - megfogta az államat, felemelte azt és puszit adott az arcomra majd megint elmosolyodott.
- Köszönöm. - mosolyogtam vissza.
Hátradőltem az ágyon és az ajtó felé fordultam. Harry megkerülte az ágyat, majd éreztem, ahogy besüppedt az ágy. A takarót ránk terítette, előröl is jól betakart majd megcsikizte az oldalamat mire halkan felkuncogtam és rácsaptam a kezére. Elhúzta azt majd hirtelen a derekamon éreztem a kezét.
- Tudod, ez a ruha, ami most rajtad van... Hátul nyitott ám és nekem tökéletes a kilátásom van a fene... - nem hagytam, hogy befejezze, mert gyorsan megfordultam az ölelésében, rátettem a kezemet a szájára és kuncogni kezdtem.
- Francba. - röhögtem tovább. - Inkább így aludjunk. - mosolyogtam rá miután abbahagytam a röhögést és levettem kezemet a szájáról majd szorosan hozzábújtam a mellkasához.
- Rendben. - hallottam ahogy mosolyog majd, szorosan magához húzott -habár már így is a mellkasán feküdtem-. Kezét újra a derekamon pihentette, de az nem állapodott meg ott, hanem lejjebb vezette, egyenesen a ruha -vagy akármi is ez ami rajtam van- nyílásáig majd azon beérve elért a fenekemig. Ahogy észrevette, hogy nincs rajtam bugyi, éreztem ahogy vesz egy mély levegőt majd óvatosan belemarkolt a fenekembe és nem engedte el azt.
- Harry. - kuncogtam miközben kicsit eltávolodtam a mellkasától. - Az nem a derekam. - vigyorogtam rá, de ő szorosan zárva tartotta szemeit.
- Istenem Elena. - sóhajtott nagyot majd végre kinyitotta gyönyörű smaragdzöld szemeit ami most szinte teljesen feketén ragyogott. - Nincs rajtad bugyi. - mosolygott végre.
- Tudom. - kuncogtam. - De nem én öltöztem így.
Pár perc csend után -miután Harry visszatette kezeit a derekamra és én újra a mellkasához bújtam- eszembe jutott valami.
- Harry...Én.. én meddig aludtam? - kérdeztem, kicsit félve a választól.
- Ez lett volna a negyedik nap. - felelte rövid hallgatás után. Ledermedtem. 

5. Rész

Sziasztok! Nem bírtam tovább várni ezért már itt is van a kövi rész :) 
Ehhez a részhez hoztam zenéket is de lehet hogy a későbbiekben is előfog majd fordulni :)Na de nem is dumálok tovább :) 1zene 2zene
Jó olvasást! ;)

- Sose foglak elfelejteni! Kérlek vigyázz rám odafentről is! - csuktam be szemeimet és csak úgy folytak a könnyeim a szememből. - Szeretlek. - suttogtam. Végül már nem bírtam tovább és lehunytam a szemeimet majd magával ragadott a fájdalommentes álomvilág.

Másnap reggel elég rosszul keltem. Fáradt voltam és még arra se volt erőm, hogy kinyissam a szemeimet. Végül az oldalamra fordulva ránéztem az éjjeliszekrényen pihenő órára ami még csak negyed 8-at mutatott. Fáradtan nyögtem egyet majd kikászálódtam az ágyamból és a fürdőm felé vettem az irányt.
A tükörbe félve néztem bele. A tükörképemtől egy kicsit megijedve fordultam el és eldöntöttem, hogy gyorsan lezuhanyzok és már indulok is az új munkahelyemre.
Megszabadultam pizsamámtól ami most csak annyi volt hogy levettem a nadrágomat mert másra már nem volt erőm.
Bemálltam a zuhanyrózsa alá és megnyitottam a csapot. A langyos víz kellemesen fojt végig elfáradt és nyúzott testemen. Miközben a tusfürdőt kentem szét testemen elgondolkoztam azon amit tegnapelőtt beszéltünk Harryvel. Mindig Ő. Nem hiszem el. Este is vele álmodtam. Még ott se hagy békén. De tegnap nem is keresett. Most akkor végleg összevesztünk? Vagy megint elutazik, nem ad magáról 2 hétig életjelet és utána mintha nem történt volna semmi, folytatjuk ott ahol abbahagytuk? Hát nem! Ha megint ez fogja csinálni akkor már tényleg nem fogom megadni magam.
Gondolatmenetem végére végeztem a testem lemosásával is ezért kijöttem, törölközőt tekertem magam köré majd kimentem a szekrényemhez és kiválasztottam a ruhámat.
Gyorsan megtörölköztem és bele is bújtam a ruhámba.
Mire elkészültem a hajammal és a sminkkel is már majdnem háromnegyed 8 volt, ezért lesiettem a lépcsőn és mivel senkit nem láttam lent ezért gondoltam, hogy még mindenki alszik, hagytam egy üzenetet anyának, hogy megkaptam az állást és ma 8-kor kezdek is ezért elmentem.
Felkapva kulcsomat rohantam ki az ajtón és szinte futottam a Starbucks ajtajáig. 8 előtt pár perccel értem oda. Bementem, felvettem a kis kötényt és már be is állhattam a pult mögé, hogy felvegyem az első rendelésemet.
- Mit adhatok? - tettem fel a kérdést - mosolyogva, mivel muszáj volt így - egy 20-30 éveiben járó hölgynek.
- Egy Cappuccinot elvitelre szeretnék, köszönöm. -mondta majd megfordult és elindult, de utána szóltam.
- Várjon! A nevét kérném! - meghallotta, mert megfordult és bocsánatot kérve elmondta a nevét én pedig ráírtam egy pohárra és leadtam a rendelését.
Miután kész lett a kezembe kaptam, én pedig odaadtam Ed-nek aki a neveket ordibálta. Azonban a kávéért nem csak a hölgy jött, hanem jött vele egy napszemüveges srác- a fejére csukját húzott -, akivel az asztalán ültek. Kicsit se volt feltűnő, tényleg. Viszont nekem túl ismerős volt a kapucni alól kilógó barna kócos tincsek.
- Louis? - förmedtem rá amikor megláttam azt a - szinte - tökéletes orrformát amilyet még szerintem életembe nem láttam. És ennek most vettem igazán jó hasznát.
- Elena? - kérdezett vissza miután lejjebb húzta a napszemüvegét.
- Louis! Gyere már! - szólt rá a nő. Louis közelebb jött belenézett a szemebe majd elsuttogott egy "gyere át és beszéljünk"-öt majd elmentek. Bólintottam és folytattam a munkát.
Munka után gyorsan hazamentem és bekapcsolva laptopomat egyből kutakodtam egy kicsit az eladó vagy kiadó lakások között ami lehetőleg nem a környéken van.
Nagyjából fél órát ülhettem a gép előtt. Végül rávettem magam, hogy felöltözzek és elinduljak Louisék felé.
A házuk elé érve kicsit tétovázva de aztán bekopogtam. Nem várt személy fogadott.
- Szia Elena! - köszöntött mosolyogva Gemma, Harry nővére.
- Öööhhm.. Szia Gem. Mit keresel itt? - kérdeztem kicsit megszeppenve.
- Gyere be, majd a bent elmondom. A fiúk már nagyon vártak! - mondta kicsit visszafogottan. Várjunk.... fiúk?? Itt vannak a többiek is?? - ijedtem meg, de a barátnőm már húzott is be a házba a kezemnél fogva. Még a cipőmet se tudtam levetni. Olyan hirtelen történtek a dolgok... hirtelen a nappaliban találtam magam 6 ijedt szempárral majd Gemma leültetett az egyik egyszemélyes fotelba és ő is helyet foglalt a többiek között.
Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak ezért csak lehajtott fejjel babrálni kezdtem az ujjaimmal. Harryvel azóta most találkoztam először és elég ideges volt azért belül amiért nem is keresett. Végül eldöntöttem. Ez lesz a téma.
- Miért nem hívtál? Azt hittem legalább annyit jelentek neked, hogy megkérdezed, hogy esetleg nem  faltak-e fel a pókok a sarokban amíg aludtam mivel aztán reggel ott ébredtem mozdulatlanul és... - akadtam ki mire kicsit már erőre kaptam, de Liam félbeszakított.
- Na jó akkor mi megyünk is. - állt fel. - Indulás! - suttogta oda a többieknek miközben indult kifelé.
- Elena azért mondjuk te is kereshettél volna.. - mondta rám emelve a tekintetét majd végül mindenki kiért a nappaliból és csak ketten maradtunk. - És ez mind nem  történt volna meg, hogyha.. -kezdte volna, de félbeszakítottam.
- Hogy nem csókolsz meg, ha nem kezdesz el vetkőztetni, ha nem érdekelt volna téged , hogy mi a bajom. Szóval ez mind a te hibád. - akadtam ki.
- Azért ez nem igaz! És bocs, hogy törődök veled! - szólt vissza felemelt hangnembe majd felállt.
- Micsoda nem igaz? Az, hogy megcsókoltál? - tettem fel röhejesen a kérdést mire ő is felállt és közelebb jött.
- Az, hogy megcsókoltalak. - fojtatta.
- Az, hogy elkezdtél levetkőztetni? - léptem előre egyet majd lehajtottam a fejem és kicsit elpirultam.
- Az, hogy levetkőztettelek. - ő is lépett egyet felém.
- Az, hogy törődsz velem? - szólaltam meg egy kis csend után. Felemeltem a fejem és ismét közel volt hozzám. Túl közel.
- Mindig és örökké, Elena! Mindig és örökké fogok veled törődni! - sóhajtott majd lehajtotta a fejét és oldalra fordult. - Ma este lesz egy buli... És szeretném ha eljönnél. - emelte fel a fejét majd visszafordult és gyorsan fojtatta. - De persze csak ha akarsz! - mondta kicsit ijedten.
- Értem. Már itt tartunk megint. - fújtam ki a levegőt hosszasan és a cipőmet kezdtem el vizsgálni. - Holnap dolgozom. Nem akarok bulizni és ha nem dolgoznék akkor se mennék, mert tudom, hogy mi lenne a vége. Sajnálom Harry. Viszlát! - fejeztem be és indultam meg az ajtó felé. Az ajtó elé érve egy kicsit vacakoltam a kilincsel mivel nem nagyon kívánkozott kinyílni. -Fenébe! - szitkozódtam majd elkezdtem keresni a közelben a kulcsot.
- Ezt keresed? - jött a kérdés hátam mögül.
- Harry...engedj ki légyszíves! - kértem és egy lépéssel közelebb mentem hozzá, mire lenézett a lábamra és benedvesítette az ajkait. Istenem ettől mindig elvesztem az eszemet! Nem tudtam, hogy mit nézhet a lábamon de már türelmetlenül vártam, hogy ideadja a kézében lévő kulcsot.
- Harry! - szóltam rá újra mire felnézett a szemembe.
- Gyere el velem. Jól fogod érezni magad, ígérem!
- Persze. És ebből megint az lesz, hogy a végén az ágyba kötünk ki és a végén összeveszünk és...- nem hagyta, hogy befejezzem. Persze, hogy megint ezt csinálja. Elegem van már ebből.
- Nem! - vágta rá egyből. - Csak bulizni akarok... - jött még közelebb majd fojtatta - Veled.
- Adamal leszek. Meghívtam vacsorára. - hazudtam és lehajtottam a fejem. Utáltam Harrynek hazudni. Főleg így amikor nem tudom jól csinálni mert akkor mindig rájön.
- Akkor menj. Remélem, hogy megint jól megbasz és  azt is remélem, hogy élvezni fogod! Menj hozzá és kurasd meg magad! Hajrá! - szinte ordibált már a végén mire a szavak hallatán legördültek az arcomon az első könnycseppek. - Nesze itt a kulcs! - dobta a lábam elé. - Add át az üdvözletem! És mondd meg neki, ha mégegyszer a szemem elé kerül a saját kezemmel fojtom meg! - ordibálta mire a végére már Louis és Liam sorakozott Harry mögött és Zayn a csuklójánál fogva elhúzta onnan. A könnyeim szinte megállíthatatlanul folyni kezdtek. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ezt mondta. Nem. Ezt még belőle sem néztem volna ki. Végül a lábaim feladták a küzdelmet és összeestem mire mind a két  fiú és -az időközben megérkezett-  Gemma és Eleanor is odajött hozzám. El szorosan megölelt és simogatni kezdte a hátam nyugtatólag, de ez sem segített megállítani a könnyeimet.
- Sajnálom...- szipogtam - sajnálom lányok... - nem bírtam befejezni. A mellkasom annyira reszketett a sírástól, hogy még a levegőt is nehezemre esett venni.
- Ssssh! - szólt halkan Gemma. - Beszélek vele, de tuti, hogy nem fogja megúszni néhány erős pofonnal az biztos. - mondta majd fel is állt.
- Ne! - szóltam oda neki majd kinyújtottam felé a kezemet, hogy jöjjön vissza.
- Köszönöm El. Most hazamegyek.- mosolyogtam barátnőmre mire aprót bólintott és letörölte a könnyeimet, de feleslegesen mert helyettük egyből újabb és újabb jött. Felálltam és hirtelen erős szúrást éreztem a mellkasomba. A légzés nehezemre esett és sötétülni kezdett minden körülöttem miközben sípolni kezdett a fülem. - Harry! - ordítottam ahogy a torkomon kifért és egyszerre minden elsötétül és elvesztettem a lábam felett az irányítást majd összecsuklott. Még annyit kitudtam venni, hogy Harry hirtelen ott termett és a nevem szólított majd végleg elájultam.

4. Rész

Sziasztok! :) Először is: már nem bírtam tovább :D megírtam ezt a részt és már egyszerűen nem bírtam, hogy ne rakjam ki szóval már itt is van :) igaz nem sok minden fog történni ebben a részben, de a kövivel is sietni fogok! 
Másodszor: szerintem feltűnt sok mindenkinek, hogy a kinézett megváltozott és lett fejléc is. -amit köszönök Laurának!- Remélem azért nektek is annyira elnyerte a tetszéseteket mint nekem :D
Jó olvasást! ;) 

Xx Sziszi

- Sajnálom... Sajnálom Harry. Szeretlek. Tiszta szívből. - suttogtam a szavakat. De későn. Ő már épp az ajtót csapta be maga mögött. Elrontottam. Megint mindent elcsesztem. 

***

Másnap a földön ébredtem arra, hogy csörög a telefonom. Mire odaértem volna érte már el is hallgatott. Hirtelen elszédültem és le kellett ülnöm egy kicsit az ágyra. Hirtelen erős fájdalmat éreztem a hátamba. Remek, még ez is. Hátradőltem és minden visszajött a tegnap este történtekből és újra sírni kezdtem. Nem bírtam tovább.  Kell valaki akivel megtudnám beszélni. De nem fordulhatok mindig a fiúkhoz. Aztán eszembe jutott, hogy inkább most felhívom Jennát és megbeszélem vele, hogy átmegyek hozzá és elmesélek neki mindent.
Felöltöztem mivel sikeresen a bugyimba és a melltartómba aludtam el a földön. Milyen ügyes vagyok.
Kimentem a szobámból és egyből Liam felé indultam aki éppen a fürdőbe ment be.
- Jó reggelt! - köszöntem neki mosolyt varázsolva az arcomra. Egy nagyon hamis mosolyt.
- Inkább jó ... délutánt, nem? - nézett hátra öcsém - igen én annak tekintem, annak ellenére, hogy nem egy az apukánk- majd röhögni kezdett.
- Istenem, hány óra? - kérdeztem egy kicsit megszeppenve.
- Fél 2 múlt. Megkérdeztem aput, hogy szóljak-e neked, de azt mondta, hogy ne.  De azért én hagytam neked reggelit ... és öööhm ebédet is. - mosolygott rám.
- Köszönöm Liam. Szeretlek! - odamentem hozzá és megöleltem. Hihetetlen egy kis fickó. Tuti, hogy ha majd idősebb lesz csak úgy kergetni  fogják majd a lányok. És nagyon remélem azért majd nem fog elszállni magától. De mondjuk ha az apjára ütött akkor tuti biztos.
Bement a fürdőbe én pedig lementem előkeresni a reggelit és az ebédet amit meg is találtam a hűtőben.
- Azt Liam hagyta meg magának későbbre! Rakd vissza! - szólt Jeremy a nappaliból.
- Nem apu. Neki hagytam mert tudtam, hogy éhes lesz. - mondta neki mosolyogva majd felém fordult. - Jó étvágyat Elena!
- Köszönöm. - mosolyogtam vissza.
Miután végeztem az evéssel felmentem a szobámba leültem az ágyra és hívtam a barátnőmet aki pár csörgés után fel is vette.
- Szia! - szóltam bele mosolyogva.
- Szia. - köszönt vissza kicsit unottan, de azért nem tántorodtam vissza.
- Figyelj... beszélnünk kéne.. nem tudnék átmenni? Vagy te is átjöhetsz ha gondolod. - kérdeztem egy kicsit félénken.
- Ööö... figyelj én most nem vagyok otthon és valószínű, hogy még egy darabig nem is leszek otthon. Sajnálom, de most mennem kell. - mondta majd ki is nyomta egyből. Remek. Megint egyedül maradtam.
Ma délután lesz a próbamunka az új munkahelyem amit el is felejtettem. Még jó, hogy a telefonomat beállítottam. A Starbucksba megyek. Nagyjából három napja láttam, hogy kiszolgálót keresnek ezért bementem és mondták, hogy ma menjek vissza próbamunkára és akkor eldöntik hogy alkalmas vagyok-e vagy sem.
Ha ezt most nem találtam volna akkor is keresnem kellett volna egy munkát ahhoz, hogy eltudjak költözni. Igen, végül így döntöttem.

***

- Rendben! Ügyes voltál! Fel is vagy véve. Holnap reggel 8-kor kezdhetsz is. - mondta vigyorogva az újdonsült főnököm. Miután megköszöntem és elköszöntem mindenkitől kifele indultam meg.
Kiérve kicsit hűvösebb volt a levegő ezért a kardigánomat szorosan összehúzva magamon indultam meg hazafele. Igazából nem sok kedvem volt hazamenni. De talán anya már otthon van és tudok vele egy kicsit beszélgetni.

- Megjöttem! - szóltam az ajtóból amíg ledobtam a cipőm és a pulcsim.
- Szia kicsim! - mosolygott rám anya. - Sikerült a munka? - ölelt magához majd adott egy puszit az arcomra. Annyira hiányzott ez.
- Igen! Képz...- kezdtem volna el mesélni de Jeremy félbeszakított.
- Drágám, fejezzük már be a vacsorát, majd utána tovább csevegtek. Elenának úgyis látogatója van...- hallottam azt az éles gúnyt a hangjában. Legszívesebben visszavágtam volna neki, hogy elmehet ám tudja hova, de mivel anya itt volt előttem és még mindig engem nézett azokkal a nagy szemeivel nem tudtam megszólalni csak csendben felballagtam a szobámba.
Sötét volt ezért amikor bementem egyből nyúltam a kislámpa felkacsolójához. Mikor felkacsoltam valaki ott ült az ágyamon, háttal nekem és az ablakomon nézett kifelé.
- Öööhm... Nem zavarok? - kérdeztem kis szarkazmussal a hangomban.
- Mi? Ja.. Szia El! - köszönt a vendégem. - Csak gondoltam átjövök hozzád mivel tegnap egy kicsit.. hogy is mondjam... gorombán váltunk el. - nézett rám és felállt az ágyról majd közelebb jött.
- Figyelj Adam. Nagyon fáradt vagyok szóval most jobb lenne ha hazamennél. - mondtam kicsit idegesen és hátrébb mentem pár lépéssel.
- De azért egy kis hancúrozás még igazán belefér, nem? - röhögött fel majd nekinyomott a falnak.
- Adam! Azt mondtam, hogy menj! - keltem ki magamból és olyan erősen toltam el magamtól, hogy ágyra esett. Megfordultam és az ajtó felé mentem majd kinyitottam azt. - Most! - ordítottam felé.
- Látom megjött valakinek... - motyogta az arca alatt majd felállt és elindult felém.
- Igazán kitalálhatnál már valami mást. Nem foghatsz mindent a menstruációmra. - vetettem oda neki foghegyről.
- Még látjuk egymást! - próbált elköszönni majd nekilökött az ajtónak és megszorította a csípőmet mind a két kezével és erősen megcsókolt amit próbáltam nem viszonozni de egyszerűen nagyon erősen falta az ajkaimat. Erősen a mellkasának nyomtam a kezeimet és így próbáltam ellökni magamtól elég kevés sikerrel, majd végül magától távolodott el. Perverz mosolyra húzta a száját és megnyalta ajkait majd elindult lefele a lépcsőn. Tiszta erőmből csaptam be az ajtómat. Szinte megrepedt a fal az ütéstől. Egyszerűen nem bírom ezt tovább. Nincs senkim. Senkim az öcsémen kívül. Milyen jó és tökéletes életem van, mit ne mondjak. - ugye ti is érzitek a szarkazmust?-

- Apa! Kérlek segíts nekem! Én már nem bírom ezt! Amióta elmentél minden megváltozott... És minden olyan rossz lett. Hiányzol! Nagyon-nagyon hiányzol! - kezdtek előbukkanni az első kövér könnycseppek a szememből. - Szeretlek! És anya is szeret! Mind nagyon szeretünk és neki is biztos hiányzol..csak tudod... sose tudta jól kimutatni az ilyen érzéseket. - kicsit kuncogtam ezen a pár szón - Sose foglak elfelejteni! Kérlek vigyázz rám odafentről is! - csuktam be szemeimet és csak úgy folytak a könnyeim a szememből. - Szeretlek. - suttogtam. Végül már nem bírtam tovább és lehunytam a szemeimet majd magával ragadott a fájdalommentes álomvilág.

3. Rész

Sziasztok! Itt is van az új rész. Egy kicsit késtem, tudom és sajnálom, de a nyáron eddig nem volt sok időm ezért nem is tudtam nagyon befejezni. De ez most azért hosszú rész lett szerintem. :) 
Jó olvasást! ;))

xoxo

Sziszi

- Apud hívott fel de ez most mindegy is, mert azért jöttem, hogy egy kicsit szórakozzunk. - nézett a szemembe majd közelebb ült hozzám és kezét rárakta a combomra.
- Mi? - kérdeztem megszeppenve és egy pillanatra elfelejtettem Harryt és megcsókoltam barátomat.

***

Másnap reggel korán keltem. A szobámba az ablakon keresztül beszűrődő napfénytől nem igen tudtam először nyitogatni a szemem, de aztán ahogy egyre jobban hozzászoktam majd ki is nyitottam szemeimet. Végre észhez tértem, egy kart éreztem meg a derekam körül és egy testet, ami szorosan hozzám simul. Azt hittem, hogy Harry az de ahogy megfordultam, rá kellett jönnöm, hogy Adammel aludtam az éjjel és nem a göndör barátommal. Aztán hirtelen beugrott minden. Ahogy csókolóztunk, ahogy megérintette a combomat, a finom érintései, amikor az ágyra döntött és elkezdte felfele húzni a pólómat. De mégsem történt meg. Nem feküdtünk le... túl hirtelen lett volna. És én hiába vagyok 19 éves... de még mindig nem feküdtem le senkivel. Habár, hogy őszinte legyek az egymásnak az örömszerzés már párszor volt, de addig valahogy még sosem jutottunk el, hogy meg is történjen az a dolog. 

- Jó reggelt. - hallottam meg reggeli, kissé rekedtes hangját barátomnak. Egyik szeme nyitva, másik pedig csukva volt és úgy vigyorgott rám. Aranyos látványt nyújtott.

- Jó reggelt. - köszöntem vissza mosolyogva. 

- Tudod... -kezdte el mondandóját de közben becsukta másik szemét is - nehéz úgy aludni, hogyha közben figyelnek. - fejezte be és mosolyra húzódott a szája, kinyitotta szemeit majd lágyan megcsókolt.

- Sajnálom.... csak gondolkoztam. - húzódtam el tőle és a hátamra fordultam. Valahogy nem tudtam elképzelni a jövőmet... és tulajdonképpen semmimet sem Adammal.. én Harryt... Nem! Nem szerethetem őt! Hiszen még is csak az nem lenne helyes. Ő úgy is éli a tökéletes sztár életet amibe én nem illek bele.. És amúgy is. Nemrég még haragudtam rá most pedig már őt akarom Adam helyett. De jó vagyok...
Gyorsan kiugrottam a gondolatmenetem miatt az ágyból és leszaladtam a lépcsőn egy kis kávéért - amiért most jelen pillanatban ölni tudtam volna-, de természetesen nem volt főzve úgyhogy gyorsan neki is láttam az elkészítésének, miközben a barátom cammogott le a lépcsőn.
- Kávét? - kérdeztem és egy apró mosolyra húztam a számat.
- Kérek köszönöm. De sietnem kell, szóval tudnál sietni? -közelebb jött és puszit adott mire én eltoltam magamtól.
- Először is.. A kávé olyan gyorsan folyik le amilyen gyorsan a kávéfőző bírja és nem én döntöm el. Másodszor pedig, miért kell mindig rohannod? Soha nem tudsz itt maradni mondjuk ebédre vagy ilyesmi. Mindig elmész ahogy megvolt a romantika vagy épp a kávé.- fejeztem be mondandómat majd odamentem a polcokhoz és levettem két bögrét a kávénak.
- El nyugi már. Mivan megjött, hogy ilyen durcás vagy? - kérdezte majd nekidőlt a pultnak és röhögni kezdett.
- Bekaphatod. - csak úgy szűrtem a fogaim között azt a szót, amin a barátom persze csak tovább röhögött és kitöltöttem az időközben lefojt kávét. Cukrot és tejet tettem a sajátomba, utána leültem a kanapéra és hagytam, hogy megcsinálja magának.
- Most durcizni fogsz, Durcás kisasszony? - töltötte ki ő is a kávét magának majd leült mellém.
- Inkább menj el és ne is lássalak ma már többet. Jennával fogok találkozni szóval ne is hívogass. - ez persze nem volt igaz, de neki nem kellett ezt tudnia. Talán kicsit később felhívom Harryt és megkérdezem, hogy át tudna-e jönni. Igaz tegnap este volt egy kis vita Harry miatt de nem érdekel. Azzal barátkozom akivel akarok. És ezt tegnap este le is tisztáztuk szóval akkor jön át hozzám bárki akit csak akarok és nem az a féreg dönti el.
- Jó akkor megyek is. - mondta miután megitta  a kávéját felöltözött és a cipőjét kezdte el felvenni.
- Szia! - szóltam oda neki majd fel is mentem a szobámba.
- Szia! - hallottam meg a halk köszönést a lépcső tetejére érve és már egyből kerestem is a telefonom, amiben Harry nevét kerestem és tárcsáztam is.
- Öööhm.. Szia Harry! - szóltam bele egy kis idő múlva.
- Szia! - köszönt és hallottam ahogy mosolyog.
- Ráérsz? Át tudsz jönni? - kérdeztem egy kicsit bizonytalanul.
- Neked bármikor ráérek. Indulok is, kb 10 perc. Szia. - szinte hadarva mondta végig majd le is rakta egyből. Ez gyorsabban és jobban ment mint gondoltam volna.
Nagyjából 10 perc múlva csöngettek is és siettem az ajtóhoz, hogy kinyissam.
- Ki az? - ordibált le apa az emeltről mielőtt kinyithattam volna az ajtót.
- Harry! - ordítottam vissza.
- Igen én vagyok az. Beengedsz? -jött a válasz a másik oldalról. Röhögtem majd visszaszóltam.
- Mi a jelszó? - fogtam vissza a röhögést, hogy komolyabbnak hangzon, de nem igazán sikerült.
- Elena! Engedj már be! - jött a válasz, de én tovább játszottam.
- Nem jó a válasz. Sajnálom! - szóltam vissza és elröhögtem magam. De aztán amikor nem reagált, kinyitottam az ajtót és kinéztem de már nem volt ott.
- Harry! Hol vagy? - üvöltöttem kicsit megijedve.
- Tudtam, hogy ez beválik. - hallottam egy rekedtes nevetés az ajtó mögül.
- Hééééj! Ez nem fair!
- Inkább menjünk be és mesélj! - szólt egyből vissza és már magától be is ment a lakásba, levette a cipőjét és a kabátját majd fel is futott a lépcsőn gondolom a szobámba amíg én még mindig megdöbbenve álltam az előtérben és mosolyogtam. Aztán gyorsan én is felfutottam a lépcsőn majd be a szobámba. Harry az ágyamon feküdt szétterülve és a plafont nézte miközben két keze a a fejét támasztotta. Olyan gyönyörű volt. Egész nap tudtam volna nézni, de sajnos észrevette ahogy bámulom, ezért felállt elvigyorodott és közelebb jött. Vészesen közel. A két kezét a derekamra rakta és a fejét lehajtotta a vállamra majd hirtelen elkezdte csókolgatni a nyakam. Nem bírtam visszafogom magam, az egyik kezemet a nyakára raktam, a másikkal beletúrtam a hajába és óvatosan de mégis úgy húztam meg, hogy érezze. A fejemet óvatosan oldalra döntöttem, ezzel több területet felfedve neki. Harry az egyik kezét óvatosan és lassan lejjebb csúsztatta míg végül a fenekem állapodott meg és erősen belemarkolt mire felnyögtem és megint meghúztam a haját de jóval erősebben mint az előbb.
Éreztem a bizsergést a hasamban. Azt a csodálatos érzést amit csak az tud belőled kiváltani, akit szeretsz. És nem hazudhatom tovább azt magamnak, hogy nem szeretem, mert de! Nagyon is szeretem és ő az egyetlen.
Harry nem hezitált tovább, megfordított és az ágy felé kezdett tolni majd óvatosan lefektetett rá majd rám feküdt úgy, hogy két kezével megtámaszkodott a fejem mellett. Lábaimat behajlította, szétnyitotta majd közéjük feküdt be véglegesen. A nyakamat tovább kényeztette majd az egyik kezét hirtelen rárakta a jobb mellemre és azt kezdte el masszírozni. Miközben óvatosan nyögtem -mivel apa a szomszéd szobába volt és nem akartam, hogy meghallja-, újra meghúztam Harry göndör fürtjeit de most már folyamatosan azt húzogattam a másik szabad kezemet pedig rácsúsztattam Harry - megjegyzem eléggé formás és feszes- fenekére és most én markoltam meg az övét, mire felkuncogott és rám nézett. Eszembe jutott valami és gyorsan kivettem a telefonomat a zsebemből majd elindítottam ezt a számot. Harry rám vigyorgott majd megcsókolt és nyelvével bejutást kért amit meg is adtam neki. Gyorsan változtattam a helyzetünkön és a hátára fordítottam, így most rajta ültem lovagló ülésben. Lehajoltam hozzá és most én csókoltam meg. Megfogta a derekam és mozgásra kényszerítette azt. Én pedig nem is ellenkeztem ellene. Akaratlanul is megéreztem magam alatt Harry keménykedő férfiasságát mire belemosolyogtam a csókunkba. Elhúzódtam tőle és rámosolyogtam  miközben ő a pólómat kezdte felfelé húzni. Utánam ő következett és az ő pólója a földön kötött ki végül majd végignézett rajtam és egy pimasz mosoly után megszólalt.
- Gyönyörű vagy. És ezek most csak az enyémek. - majd két kezét rárakta a mellemre és masszírozni kezdte azokat mire én hátrahajtottam a fejem és újra mozogni kezdtem egyre csak növő férfiasságán.
Elkezdte kigombolni a nadrágomat, ezzel szinte egy időben kezdtem el kigombolni az ő gatyáját is amit aztán át is vett tőlem és amíg ő lehúzta magáról addig én magamról. Megint én kerültem alulra és már sokkal jobban éreztem a keménységet mint az előbb és akaratlanul is elkezdtem Harry nevét nyögdécselni.
Miközben ő folyamatosan a mellkasomat puszilgatta addig én mozogtam alatta -vagyis csak próbáltam-, a fürtöket húzogattam és halkan nyögtem alatta.
- Harr..Harry... Kérlek!- kérleltem szinte suttogva, de ő azért meghallotta. Mivel nem csinált még mindig semmit a mellkasom és a mellem puszilgatása és nyalogatása kívül ezért megint helyet cseréltünk és megint én kerültem fölé.
- Harry! - szóltam rá kicsit erőteljesebben.
- Azt csinálsz amit akarsz. Te irányítasz, Gyönyörűm. - mondta mosolyogva.
Lehajtottam a fejem és elgondolkoztam azon, hogy Adam soha nem engedte, hogy én is jól érezzem magam. Mindig ő irányított és miután ő feljutott a csúcsra kihúzódott belőlem és meg sem várta, hogy esetleg én is... Mindegy. Szerencsére csak párszor sikerült rávennie szóval talán egyszer még jó is .... várjunk. Én nem akarok vele még egyszer ágyba kerülni!
- Baj van? Meggondoltad magad vagy..
- Nem! Nem, csak eszembe jutott valami. De mindegy is inkább folytassuk. - küldtem felé egy biztató mosolyt majd visszahajoltam rá, de ő a kezeivel visszatolt és egy kicsit mérgesen nézett rám.
-Nem. Mondd el. Érdekel! - mondta kicsit már meglágyulva. Legurultam róla és mesélni kezdtem miközben én a falat, Harry pedig az arcomat nézte.

***
- Mondtam! Én törődök veled, Elena! És szeretlek. - mosta miközben átölelt. Én már zokogtam amíg ő szorosan magához húzott.
- Én is szeretlek Harry. És köszönöm! - mosolyogtam rá biztatóan.
- Nem Elena. Én tényleg szeretlek. És nem csak úgy mint egy barátot. - mondta szinte suttogva a szemembe.
- Harry... -kezdtem volna beszélni de közbevágott.
-Ne! Csak hallgass meg! Kérlek. -nézett mélyen a szemembe.
- Nem Harry. Én őt szeretem. Mondtam már. Téged...téged csak.. barátként. - mondtam dadogva. Egy szavam se volt igaz és ezt ő is tudta.
- Hallottad ezt? - kérdezte a plafont nézve.
- Mit?
- A hazugságaidat, amit még te sem hiszel el. Ha ennyire meg akarsz tőlem szabadulni akkor ne akarj velem lefeküdni! Ne akarj megcsókolni! Ne akarj rossz tévhitbe kergetni, hogy te is szeretsz! - miközben ezeket mondta az én szívem darabokra tört és csak sírni tudtam majd odarohantam a szobám sarkába leültem, felhúztam a lábaimat a mellkasom elé és csak sírtam. És ez mind miattam van. Csak miattam.
- Sajnálom... Sajnálom Harry. Szeretlek. Tiszta szívből. - suttogtam a szavakat. De későn. Ő már épp az ajtót csapta be maga mögött. Elrontottam. Megint mindent elcsesztem.