Másodszor: szerintem feltűnt sok mindenkinek, hogy a kinézett megváltozott és lett fejléc is. -amit köszönök Laurának!- Remélem azért nektek is annyira elnyerte a tetszéseteket mint nekem :D
Jó olvasást! ;)
Xx Sziszi
- Sajnálom... Sajnálom Harry. Szeretlek. Tiszta szívből. - suttogtam a szavakat. De későn. Ő már épp az ajtót csapta be maga mögött. Elrontottam. Megint mindent elcsesztem.
***
Másnap a földön ébredtem arra, hogy csörög a telefonom. Mire odaértem volna érte már el is hallgatott. Hirtelen elszédültem és le kellett ülnöm egy kicsit az ágyra. Hirtelen erős fájdalmat éreztem a hátamba. Remek, még ez is. Hátradőltem és minden visszajött a tegnap este történtekből és újra sírni kezdtem. Nem bírtam tovább. Kell valaki akivel megtudnám beszélni. De nem fordulhatok mindig a fiúkhoz. Aztán eszembe jutott, hogy inkább most felhívom Jennát és megbeszélem vele, hogy átmegyek hozzá és elmesélek neki mindent.
Felöltöztem mivel sikeresen a bugyimba és a melltartómba aludtam el a földön. Milyen ügyes vagyok.
Kimentem a szobámból és egyből Liam felé indultam aki éppen a fürdőbe ment be.
- Jó reggelt! - köszöntem neki mosolyt varázsolva az arcomra. Egy nagyon hamis mosolyt.
- Inkább jó ... délutánt, nem? - nézett hátra öcsém - igen én annak tekintem, annak ellenére, hogy nem egy az apukánk- majd röhögni kezdett.
- Istenem, hány óra? - kérdeztem egy kicsit megszeppenve.
- Fél 2 múlt. Megkérdeztem aput, hogy szóljak-e neked, de azt mondta, hogy ne. De azért én hagytam neked reggelit ... és öööhm ebédet is. - mosolygott rám.
- Köszönöm Liam. Szeretlek! - odamentem hozzá és megöleltem. Hihetetlen egy kis fickó. Tuti, hogy ha majd idősebb lesz csak úgy kergetni fogják majd a lányok. És nagyon remélem azért majd nem fog elszállni magától. De mondjuk ha az apjára ütött akkor tuti biztos.
Bement a fürdőbe én pedig lementem előkeresni a reggelit és az ebédet amit meg is találtam a hűtőben.
- Azt Liam hagyta meg magának későbbre! Rakd vissza! - szólt Jeremy a nappaliból.
- Nem apu. Neki hagytam mert tudtam, hogy éhes lesz. - mondta neki mosolyogva majd felém fordult. - Jó étvágyat Elena!
- Köszönöm. - mosolyogtam vissza.
Miután végeztem az evéssel felmentem a szobámba leültem az ágyra és hívtam a barátnőmet aki pár csörgés után fel is vette.
- Szia! - szóltam bele mosolyogva.
- Szia. - köszönt vissza kicsit unottan, de azért nem tántorodtam vissza.
- Figyelj... beszélnünk kéne.. nem tudnék átmenni? Vagy te is átjöhetsz ha gondolod. - kérdeztem egy kicsit félénken.
- Ööö... figyelj én most nem vagyok otthon és valószínű, hogy még egy darabig nem is leszek otthon. Sajnálom, de most mennem kell. - mondta majd ki is nyomta egyből. Remek. Megint egyedül maradtam.
Ma délután lesz a próbamunka az új munkahelyem amit el is felejtettem. Még jó, hogy a telefonomat beállítottam. A Starbucksba megyek. Nagyjából három napja láttam, hogy kiszolgálót keresnek ezért bementem és mondták, hogy ma menjek vissza próbamunkára és akkor eldöntik hogy alkalmas vagyok-e vagy sem.
Ha ezt most nem találtam volna akkor is keresnem kellett volna egy munkát ahhoz, hogy eltudjak költözni. Igen, végül így döntöttem.
***
- Rendben! Ügyes voltál! Fel is vagy véve. Holnap reggel 8-kor kezdhetsz is. - mondta vigyorogva az újdonsült főnököm. Miután megköszöntem és elköszöntem mindenkitől kifele indultam meg.
Kiérve kicsit hűvösebb volt a levegő ezért a kardigánomat szorosan összehúzva magamon indultam meg hazafele. Igazából nem sok kedvem volt hazamenni. De talán anya már otthon van és tudok vele egy kicsit beszélgetni.
- Megjöttem! - szóltam az ajtóból amíg ledobtam a cipőm és a pulcsim.
- Szia kicsim! - mosolygott rám anya. - Sikerült a munka? - ölelt magához majd adott egy puszit az arcomra. Annyira hiányzott ez.
- Igen! Képz...- kezdtem volna el mesélni de Jeremy félbeszakított.
- Drágám, fejezzük már be a vacsorát, majd utána tovább csevegtek. Elenának úgyis látogatója van...- hallottam azt az éles gúnyt a hangjában. Legszívesebben visszavágtam volna neki, hogy elmehet ám tudja hova, de mivel anya itt volt előttem és még mindig engem nézett azokkal a nagy szemeivel nem tudtam megszólalni csak csendben felballagtam a szobámba.
Sötét volt ezért amikor bementem egyből nyúltam a kislámpa felkacsolójához. Mikor felkacsoltam valaki ott ült az ágyamon, háttal nekem és az ablakomon nézett kifelé.
- Öööhm... Nem zavarok? - kérdeztem kis szarkazmussal a hangomban.
- Mi? Ja.. Szia El! - köszönt a vendégem. - Csak gondoltam átjövök hozzád mivel tegnap egy kicsit.. hogy is mondjam... gorombán váltunk el. - nézett rám és felállt az ágyról majd közelebb jött.
- Figyelj Adam. Nagyon fáradt vagyok szóval most jobb lenne ha hazamennél. - mondtam kicsit idegesen és hátrébb mentem pár lépéssel.
- De azért egy kis hancúrozás még igazán belefér, nem? - röhögött fel majd nekinyomott a falnak.
- Adam! Azt mondtam, hogy menj! - keltem ki magamból és olyan erősen toltam el magamtól, hogy ágyra esett. Megfordultam és az ajtó felé mentem majd kinyitottam azt. - Most! - ordítottam felé.
- Látom megjött valakinek... - motyogta az arca alatt majd felállt és elindult felém.
- Igazán kitalálhatnál már valami mást. Nem foghatsz mindent a menstruációmra. - vetettem oda neki foghegyről.
- Még látjuk egymást! - próbált elköszönni majd nekilökött az ajtónak és megszorította a csípőmet mind a két kezével és erősen megcsókolt amit próbáltam nem viszonozni de egyszerűen nagyon erősen falta az ajkaimat. Erősen a mellkasának nyomtam a kezeimet és így próbáltam ellökni magamtól elég kevés sikerrel, majd végül magától távolodott el. Perverz mosolyra húzta a száját és megnyalta ajkait majd elindult lefele a lépcsőn. Tiszta erőmből csaptam be az ajtómat. Szinte megrepedt a fal az ütéstől. Egyszerűen nem bírom ezt tovább. Nincs senkim. Senkim az öcsémen kívül. Milyen jó és tökéletes életem van, mit ne mondjak. - ugye ti is érzitek a szarkazmust?-
- Apa! Kérlek segíts nekem! Én már nem bírom ezt! Amióta elmentél minden megváltozott... És minden olyan rossz lett. Hiányzol! Nagyon-nagyon hiányzol! - kezdtek előbukkanni az első kövér könnycseppek a szememből. - Szeretlek! És anya is szeret! Mind nagyon szeretünk és neki is biztos hiányzol..csak tudod... sose tudta jól kimutatni az ilyen érzéseket. - kicsit kuncogtam ezen a pár szón - Sose foglak elfelejteni! Kérlek vigyázz rám odafentről is! - csuktam be szemeimet és csak úgy folytak a könnyeim a szememből. - Szeretlek. - suttogtam. Végül már nem bírtam tovább és lehunytam a szemeimet majd magával ragadott a fájdalommentes álomvilág.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése